Koboldpuszta

*a megszokott helyén üldögél, a farönkön. Ez az egyetlen olyan rész a pusztán, ahol kissé távolabb lehet a "tömegtől" szóval itt jól érzi magát. Miközben próbál nyugodtan üldögélni, mint a legtöbb alkalommal a mocsáron jár az esze, meg az elvesztett kardján, amiért vissza kell mennie...*

* Most igazán nem akart Daniel közelében lenni, csak járkált fel, s alá a sátrak közt, miközben azon törte a fejét, hogy visszamenjen-e a tőréért, vagy sem. Mégis, teljesen akaratlanul és véletlenül megállt Daniel melett. Eleinte észre sem vette, teljesen belefeledkezett a gondolataiba, ami immár a mocsárbeli kaland körül forgott...*
~Életem egyik legcikibb napja... Minek mentem én azután a hólyag után? Soha nem fogom kihevrni, hogy pont neki lehetek hálás az életemért! Ezt a szégyent... ~

*amint hallja, hogy közeledik valaki felállna, de nem teheti, mert az illető már meg is jelent... egy nem éppen kedves fintor jelenik meg az arcán, amikor megpillantja Setarát. káromkodik magában egy sort, és még a fejét is elfordítja, csak reménykedik benne, hogy a lány tovább megy, és békén hagyja őt. Neheztel rá egy cseppet amiatt, h a multkor követte őt, és az életével játszott a makacssága miatt*

*Mikor észreveszi Danielt, magában káromkodik egy sort és már fordítana is hátat, hogy elmenjen, de aztán eszébe jut, hogy a sárc épp ezt akarja, hogy otthagyja. Ezért inkább mégis marad, már csak azért is, hogy bosszantsa. Leül vele szemben a földre félig térdelve és kedvesen mosolyogva, csak most, csak Daniel kedvéért, na meg a káröröméért. A tetejében még feltűnően nézi is a srácot, csak hogy azzal is idegesíthesse. Úgyis unatkozott...*
~ Egyszer úgyis észre kell hogy végy! Hozzám kell hogy szólj!~

*mivel látja, hogy a lány nem hajlandó neki szabad teret hagyni, ezért lazán feláll, és mintha ott sem lenne sétára indul, ha Setara elég figyelmes, akkor észre veheti, hogy az ösvény, amin lassan lépdel Daniel a mocsárhoz vezet vissza*
~ ha akar, kövessen, de most ha bajba kerül hagyom h ott haljon meg~
*szögezi le magában*

* Kicsit meglepődik, mikor Daniel feláll és otthagyja, de nem csügged, megy utána ő is. Természetesen leesik neki hogy a mocsár felé indult, annyira nem vak még...*
- Remek ötlet! Úgyis vissza akartam menni a tőrömért... *mondja Danielnek, mikor utóléri. Persze még mindig mosolyog*

*szép nyugis tempóban sétál, nézegeti a pusztaságot, meg a köveket a lába alatt, és úgy tesz, mint aki tök egyedül van. Ez megy is egy ideig, de aztán megunja ezt a gyerekeskedést* Talén félsz egyedül odamenni? *veti gúnyosan Setarának a kérdést* Vagy vámpírnak álltál, hogy folyton rajtam élősködsz?

*Bár az első megjegyzés vérigsérti, a második feltételezésen jót nevet*
- Találó gondolat Daniel! tényleg imádom szívni a véredet! És nem, nem félek egyedül a mocsárhoz menni. Az, ami a múltkor történt, csak pillanatnyi gyengeség volt, sem azelőtt, sem soha többé nem fordul elő! *Olyan nagy meggyőződéssel mondja, mint talán azelőtt semmit. Aztán gúnyolódva hozzátette* - Különben is, olyan szórakoztató vagy, hogy képtelen vagyok meglenni nélküled, Daniel!...
~Mit gondol ez, hogy ő az Atyaúristen?Mintha tehetnék róla hogy úton, útfélen belébotlok!~
- Cöh...

- Kimondtad a varázsszót! GYENGE! Ez vagy te összegezve, és nekem nincs szükségem olyanokra, akik ennek a szónak az árnyékában élnek, sőt Ragdannak sincsen szüksége ilyenre. Nincs olyan, hogy pillanatnyi gyengeség, az mindig adott. *feleli vontatottan és kissé ingerülten, ha így folytatja a csaj, saját kezűleg vágja őt le*

*Na ettől benne is felforrt a vér! Meg is állt, mert fortyogva dühöngeni nem lehet menet közben*
~Még hogy gyenge! Én! Hallatlan!~
-Igenis van pillanatnyi gyengeség! *Fakad ki Daniel felé fordulva*Mond, te mégis mit képzelsz magadról, hogy tőled van a Spanyol viasz? Nem mindenki olyan tökéletes mint te, ugyanis mások, emberek! Te pedig nem vagy más, mint az önelégültség megtestesülése! Néha tükörbe is nézhetnél, hátha akkor szenetszúrna az igaság!Hogy szart se érsz, mert az egyetlen pozitívnak mondható tulajdonságod, hogy tudod, melyik végén kell megfogni a kardot, de ezen kívül semmi! Hogy egy lehetetlen alak vagy, akit képtelenség megkedvelni, vagy legalább elviselni, mert mindenkit lefitymálsz, eltaszítasz... Pedig én igazán próbálkoztam! Igyekeztem találni benned valamit, de... Ah, hagyjuk! Menj csak, keresd meg a hülye kardod! Remélem ott pusztulsz meg és még a férgek is világgá menekülnek, mintsem belőled egyenek, mert még arra sem vagy méltó! *Azzal sarkon is fordul és rohanvást megy vissza a táborhelyre!*
~Elegem van belőle! Hogy lehet valaki ennyire tudkó! Ezt még Ragdan se viselné el! Két ekkora egó egy univerzumben se fér meg!~

*ő tovább sétál, amíg Setara magából kikelve beszél, és a fejéhez vág olyan dolgokat, amiket ő szépen elgondolt magának. Daniel mosolyodva hallgatja őket egy darabig. Bizonyos győzelmet érez, hogy sikerült kiakasztania a lányt, és elkergetnie, de amikor jobban belegondol abba, amiket hallot megtoprpan, és a kardját (szegény egyetlen árva fegyverét) úgy dobja el, hogy Setara előtt álljon a földbe, miliméterekre elkerülve a rohanó lány arcát* Arra még nem gondoltál, h azért vagyok ilyen, mert nem akarom, hogy megkedveljenek? Mert nem akarom, hogy bárki is közel kerüljön hozzám? *szólal meg halkan, de azért Setara bizonyára hallotta a szavait. Ezután hátat fordítva a lánynak és a kardjának folytatja az útját*

*Mikor elzúg a feje mellett a kard... hát az, hogy meglepődött enyhe kifejezés! Annyira belezuhant a gondolataiba, hogy teljesen megszúnt számára a külvilág. Na de ez! Na ez visszarángatta a valóságba és csak mégjobban feldühítette! Már épp reklamált volna, mikor Daniel megszólalt halkan. Alig hallotta mit mond, de lényegtelen is volt, mert pontosan tudta ezeket. Nyilvánvaló volt hogy azért ilyen Daniel, mert nem akarja hogy közel kerüljenek hozzá. Csakhát... 1) ezt tőle akarta hallani 2) ettől még ugyan úgy idagasíti a dolog.*
- Ha most azt hiszed, hogy utánad viszem a hülye kardod, hát nagyon tévedsz! Ahogyan akkor is tévedsz, ha azt gondolod, bármin is változtat, hogy szándékosan löksz el magadtól mindenkit! Az se érdekel, ha nem volt gyerekszobád! Attól még ugyan olyan elviselhetetlen vagy! Még Ragdan se tűrne meg maga mellett, mert még őt is túlszárnyalod, Egókirály! *Ordítja utána, aztán ő is megy tovább, csak a másik irányba. Aztán pár lépés után visszamegy a kardhoz és elgondolkodik, hogy visszavigye-e neki, vagy hagyja itt... De inkább csak elviszi magával vissza a táborhelyre*
~Akkoris dumálni fogunk, ha tetszik, ha nem! Kéntelen leszel ezt lerendezni velem, ha még látni akarod a karodo!~ *gondolja és megy tovább a sátra felé*

*jó száz métert lesétált már, amikor megáll, és leül a földre. Tudja, hogy Setara már régen a kaszárnyában lehet, ő meg itt ül végre egyedül. A kardját sajnálja, de azt nagyon, viszont most képtelen arra figyelni, hogy ki járna a közelben, tehát az kilőve, hogy a mocsárba menjen a másikért. hosszú és kínos fél óra telik el, mire úgy dönt, hogy inkább a kaszárnya felé veszi az irányt*

* Mikor visszaér a kaszárnyába, már egészen nyugodt, sikerült kidühöngenie magát idejövet. A sátraktól távol állapodik meg, saját kardját nekidönti egy fának, míg Daniel kardjával gyakorolni kezd.*
~Jó kis kardja van a kis Dögnek! Lehet vissza se kapja!Úgyse érdemli meg!~

*éppen közeledik a zafírok sátra elé, amikor meghallja a kardjának suhogását (XD), kénytelenül is arra fordatja a fejét, nem kell meglepődnie, mikor Setarát pillantja meg*
~ gondolhattam volna, hogy elveszi a kardom -.-~
*szóval, akár akar, akár nem odamegy a lányhoz és egy semmitmondó tekintet közepette a kezét nyújtja, jelezvén, hogy kéri vissza, ami az övé*

* Egy alig észrevehető félmosoly keretében tudomást sem vesz a felé, pontosabban a kard felé nyújtott kézről és mintha Daniel ott sem lenne, gyakorolgat tovább*
~ Csak nem képzeled hogy első parancsra odaadom! Háh! Nevetséges!~

*vár egy ideig, aztán mivel látja, hogy nem lehet ilyen egyszerűen visszakapni a kardot, ezért úgy tesz, mint aki távozni készül, Setara mögött halad el, megragadja a lány kezét, és kicsavarja belőle a kardot* Kösz.. *veti oda, majd elteszi a kardját*

* Bevallja, nem érte váratlanul a dolog, mégse tudott mit tenni. Hát igen, Daniel mégiscsak pasi, ennél fogva erősebb is. De nagyon téved, ha azt hiszi, ennyivel megúszta a dolgot. Azonnal Daniel után kap, kigáncsolja a stácot, majd az elterült fiú hátára ül és míg az magatehetetlenül le van szorítva a földhöz, egy késével tokostul vágja le a kardot róla. Aztán felpattan és megy el a másik irányba. A kardot kiszabadítja menet közben a tokból és mivel az neki amúgy se kell, csak maga a fegyver, eldobja.*
~ Tőlem játszhatjuk ezt a világmindenség végéig is, de akkor is beszélgetni fogunk!~

*felkel a földről, és leporolja magát*
~ milyen gyerekes... hát ha neki a kard kell, akkor legyen vele boldog, viszont én nem mehetek a mocsárba fegyver nélkül... ~
*tehát a szakaszának sátrába megy, és kölcsön kér egy kardot az egyik tagtól, jóval otrombább, mint az övé, és nehezen esik a kezére, de ez is több, mint a semmi. Setaráról megfeledkezve, most már csak a másik kardját akarja vissza, szal a mocsár felé indul*

* Kicsit meglepi, hogy ennyire könnyen otthagyja a kardját Daniel. Ő az életénél is jobban szereti a kardját. De sebaj, akkor majd utána viszi a felelőtlen gazdinak! Követi Danielt a mocsárhoz*