Koboldpuszta

*Egy árva szót sem szól és míg hátat nem fordít neki Dan, abba seb hagyja a pucolást... egy percre sem...*
~ Annyira elég jól, hogy levágjam a heréid még mielőtt kiveszed a kardjaid a tokjaiból...~
*Lángoló pillantásokkal kíséri végig Dan lépteit a sátra felé és máris elhatározta, hogy egyszer elvágja a torkát álmában... ha esetleg nem csak a képe nagy, de a tudása is...*
- Sötét és gerinctelen alakok sötét és gerinctelen halált érdemelnek... *suttogja az éjszakának*

*szokásához híven az egyik legcsendesebb helyen üldögél egy farönkön, és egyik kardját élesíti egy csiszolókő segítségével*

*Fekete és földig érő ruhában van, a fekete, hosszú haja pedig a szemébe lóg., így Raven kb úgy néz ki, mint egy dark angel, vagy egy született gonosz. Bár az utóbbi illik rá.*

*magányosan sétálgat, mit akinek nincs semmi jobb dolga (csak mert nincs). mint mindig két szép tőre díszíti övét. az óvatsság ártani nem árt... kicsit távolabb egy fiút lát meg. lassan, kimért léptekkel megy oda hozzá. nem biztos a dolgában így kérdez...*
-hello, ugye leülhetek...
*választ várni luxus így leül...*

*nem nagyon mond semmit arra, hogy leült mellé a lány, csak gépies mozdulatokkal folytatja a penge élesítését* Daniel vagyok *szólal meg végül rekedtes hangján, mivel nem kap rögtön választ, ezért megint megszólal* Gondoltam ha már mellém ültél, bemutatkozom.

*Egy barátságtalan ösvényen sétálgat, és a hátborzongató fák közé néz boldogan, hiszen ő a sötétségben és a ridegségben érzi magát otthon.*
~Áhh egy párocska~ *jegyzi meg magában szintén ridegen, ahogyan megpillantja az ülő embereket.*

-Nesta...
*mutatkozik be röviden és azt figyeli meddig akarja még élezni azt a fegyvert... közben észre veszi a lányt aki azon az ösvényen megy. tekintetét gyorsan el is kapja róla.. nem szimpi...*

*a szeme sarkából a közeledőre pillant, már egy ideje tudja, hogy jön, hiszen zajosan közlekedik* elbújsz, mintha félnél... *szólal meg halkan, szavait Raven-nek szánja, persze úgy beszél, hogy nem fordítja felé a fejét*

*Settenkedését az a pasi zavarja meg, aki ott nyugisan üldögél, meg a kardjával szórakozik. Ravent nem nagyon érdekli ez az egész dolog így a férfi szavai leperegnek róla.*
-Fél a halál! *mondja majd tovább sétál.*

*fel sem veszi a lány stílusát hisz nem is vele beszél.. meg aztán itt mindenki ilyennek tűnik. Nesta még csak nem rég kerültt ide,... és még azt sem tudja hogy hova... igen. kicsit sem emlékszik semmire*

*Raven válaszára elmosolyodik, de nem mond semmit. A mellette ülő felé fordul* Szóval Nesta, látom új vagy még erre felé. Kíváncsi lennék, milyen képességeid vannak, ami miatt Ragdan kanonája lehetnél?

*Raven-nek hirtelen jön egy jó ötlete, és felmászik az egyik fára, aztán ott pihenget, meg nézi az állatokat, ha éppen lát, de nem igazán látni. Inkább csak behunyja a szemét, és relaxál.*

-jól látod Daniel...
*helyesel szorgalmasan...*
-arra én is kíváncsi lennék...
*de legaálább már azt tudja hogy Ragdan katonája.. vagy kié...*

*felvonja a szemöldökét* Szóval tényleg nem mondtak neked semmit? *halkan nevet, és sötéten, bár ezt is csak megszokásból* Hát, akkor elmondok egy-két dolgot. Szóval, a tábor, ami nem messze van innen az Ragdan katonai kiképzője. Ragdan nagy erővel rendelkező mágus, aki itt Mesebirodalomban és a valós világban is hatalomra akar törni. Ellenségeink a meselovagok, akik ellen majd harcolnunk kell, szóval ezért vagy itt... hogy kiképezzenek, és minél több meselovagot elpusztíts majd. *mikor befejezi az összefoglallást, akkor Ravenre pillant* Neked jó ott madárkodni? Miért nem jössz ide hozzánk?

*Raven már elaludt a fán, tehát nem halotta ezt a madárkodásos dumát...*

*Daniel magyarázatára szorgosan bólogat.*
-hát ezzel most nagyot segítettél.. köszöm... én eddig csak azt tudtam hogy melyk osztaghoz tartozom... de tényleg köszi. szerintem én vissza megyek a sátorba...sziasztok...
*elköszön de közbe már el is indult....*

*miután tegnap este szépen magára hagyták a hölgyemények, legalább is Nesta, és reggelre már Raven is eltűnt, ezért nyugodtan üldögél az ő kis farönkjén, és figyeli a pusztaságot*

*tegnap este már nagyon fáradt volt, így elment aludni, de ma újra sétára indult... megint valahogy itt kötött kis a sátraktól messze. nem szeret ott lenni. jó neki a magány... ugyan arra megy amerre tegnap is és megint ott látja Danielt.*
~már megint vagy még mindig?~
*kérdi magától,... azon is elgondolkodik hogy: oda menjen e vagy sem?! na igen! úgy dönt hogy ha oda megy az ártani úgysem fog (talán) és így hátha meg is tud még pár dolgot, ami Nes számára nem egészen tiszta*
-helo...
*köszön röviden mikor oda ér. leül, mert állni még mindig nem szeret...*

- na nézzenek oda, vissza jöttél? tegnap olyan gyorsan eltűntél, hogy még köszönni sem tudtam, na nem mintha annyira fontos lenne az efféle gesztus. *vállat von, ami nagy szokása* minek köszönhetem a mostani "látogatásodat"? *ebből leszűrhető, hogy tegnap óta még mindig itt van*

-én az "efféle gesztust" ha csak egy kicsit is de fontosnak tartom...
~ezért szoktam köszönni~
*teszi hozzá magában*
-nem látogatok, henem egyszerűen erre sétáltam, és gondoltam idejövök hozzád... de ha zavarok akár el is mehetek. amúgy te mindig itt vagy?
*kérdezi felvont szemöldökkel...*

- általában *bólint* Ugyanis nem nagyon szeretem azt a sok újoncot *itt Nestára néz, mivel a lány is kezdő, szóval krákog egy sort és javítja magát* tehát azt a sok embert, aki a táborban forog. Jobban szeretem a magányt, tudod, már egy ideje Ragdant szolgálom, és ez alatt az idő alatt sokmindent megtanultam ám, többek között azt is, hogy az egyedüllét segít felkészülni. Abban a zsivajban nem lehet semmi értelmeset sem csinálni.

~ha ennyire egyedül szeret lenni miért nem küld el?~
*gondolja kicsit gúnyosan, aztán gondolatának hangot is ad, ám ezt normális hangnemben teszi*
-hát... ha egyedül szeretnél lenni én megyek is...
*mondja kicst bizonytalanul, mert eddig ez a két hely amit ismer....az-az ez meg a tábor egy része....*
-amúgy...
*még nem kapott választ így nem nagyon tudja hogy kérdezősködjön e... na de mi baj származhat belőle?*
-és te mióta vagy itt? tegnap azt mondtad hogy mi itt katonák vagyunk... de ezt nem tudnád egy Picit pontosabban?
*azt a Picit még a keze segítségével is mutogatja, na igen, Nes márcsak ilyen..*

- nem zavarsz *mondja közömbösen* te nem tömeg vagy, csupán egyetlen lány, szóval nem zavar a jelenléted. *fejti ki bővebben a gondolatmenetét* És igen, katonák vagyunk, vagyis annak képeznek ki minket. Ugyanis egy tökéletes "háborúba" csöppentünk, ahol mi képviseljük a "gonoszt", vagyis mi vagyunk Ragdan ökle, ami lecsap. Rz így eléggé hülyén hangzik, de körvonalakban tényleg ezt tesszük.

-na jó... de ez mégis mien háború? vagyis mi a tétje a végkimenetelének? és mégis miből áll ez a harc... a meselovagok ellen?
*jó soka kérdez, de csak azért mert nagyon szeretné tudni hogy kik ellen harcol és miért...*
-meselovagok?
~már a nevük is olyan....~
*még a megfelelő szavakat sem találja... talán a "rémes"? igen.. talán. hisz ez a lány részéről rémes... sosem volt igazán gyerek, sosem volt igazi gyerekkora. mesék? nem sokat halott eddigi életében...és már nem is vágyakozik utánuk*

- nos, a tétje az, hogy szürkeséget hozzunk a világra, álmatlan embereket könnyebb befolyásolni, olyanokat, akik nem hisznek a mesékben, de amíg a meselovagok élnek és harcolnak, addig kevesebb az esélyünk, hogy árnylidércekkel átvegyük úgymond a hatalmat, érted? ez így elsőre kicsit bonyolult lehet, de majd megtudod, mimindenről szól itt az élet. Most gyere, óránk lesz egy negyed óra múlva, azon is sokat fogsz tanulni...*feláll, és elindul a kaszárnya felé*