Koboldpuszta

Ragdan csapata által figyelt terült, a kastélyhoz közel. Itt vannak felállítva a tansátrak.

*már egy ideje itt állomásozik, csapatában ő az egyetlen, de így tökéletes neki, hiszen sosem volt az a kedves, barátkozó típus. Most a puszta szélén ül, ahol még Ragdan csapatai vigyázzák a biztonságot, viszont a sátraktól jókora távolságban lehet*

*Gondolta, ha már jelenleg nincs jobb dolga, kicsit forgatja a kardját unaloműzés képpen. De mivel a sátrak között erre nem volt elég helye és nyugalma, kicsit arrébb jött tőlük. Már épp neki is kezdett volna, mikor észrevette Denielt. *
- Nézzenek oda! Azt hittem, csak én kapok attól hülyét, hogy a sátrak között lóbáljam a lábam unalmamban...

*felvonja a szemöldökét, és a hang irányába fordul*
- mint látod nem csak te vagy így ezzel. De ha nem tetszik, hogy itt vagyok, akkor akár odébb is mehetsz.
*von vállat, bár ő sem számított társaságra, azért egy ember még elviselhető, de ha a lány menni akar, akkor nem fog rimánkodni, hogy maradjon ott vele*

*Unatkozott a sátrak között, így úgy dönt, hogy elmegy szétnézni. Egy idő után két másik személybe botlik bele. Setara mintha ismerős lenne, talán mert vele együtt van, de ez csak tipp. Közelebb megy, majd rájukköszön.* Sziasztok...

- Áll odébb a franc! Nekem aztán édes mindegy hogy ittvagy-e vagy sem. Csak az a sok idióta a táborban még a végén beleszalad a kardomba. *Igazság szerint nem is érti, minek magyarázkodik. Ugyan olyan joga van ittlenni, mint annak a srácnak. Míg ezen morfondítozik, elkezd különféle támadásokat gyakorolni a karddal.*
~ Ah... Mit meg nem adnék egy jó kis csatáért... szétunom az agyam ~ *gondolja. Aztán megfordul hogy megnézze, ki köszönt. Valahonnan ismerős neki a csaj...de be is ugrik neki, honnét... egy szakaszban vannak* - Üdv...*veti oda és tovább folytatja*

- üdv!
*köszönti egy nem éppen kedves tekintet kíséretében a most érkezőt*
- úgy látom, nagyon unatkozik a nép. úgy hallottam, hamarosan elkezdődik a kiképzés, csak azt nem tudom, hogy addig mit csinálunk... talán leüljük egymást...
*morfondírozik hangosan, miközben a gyakorló lányt figyeli*

- Jól van már, nem kell bekapni! *Veti oda mindkettőjüknek, majd leül a fűbe, és előveszi a kardját, elkezdi tisztogatni* különben melyik szakaszban vagytok? *krédezi őket fel sem nézve... Setarát sejti, de biztosra akar menni, a srácot még nem is látta.* különben Orora vagyok.

* Felsóhajt és felhagy a kardforgatással. Úgy sincs semmi értelme...*
- Látom, beszélgetni akarsz, de nagyon... Hát akkor dumáljunk! *Mondja, bár annyira nem lelkesedik az ötletnek, legalábbis úgy mutatja* - Setara vagyok és hármat találhatsz, mi a szakaszom neve! Segítek, ugyan az, mint a tied. *Rápillant Orora kardjára.*
- kipróbálhatom? *Kérdezi óvatosan, mert ő spec a sajátját félti mint állat* - Nyugi, nem lesz baja...

*figyeli, ahogyan a lányok próbálnak "ismerkedni", persze amit csinálnak, legalább is Setara részéről az éppen hogy csak súrolja az ismerkedés határait, nade ide senki nem azért került, mert az a vidám, jószívű lélek lenne*
- Én Daniel vagyok, és a zafír szakasz jelenlegi egyetlen tagja.

- Hát... ööö... *látszik, hogy nem szivesen adná oda, ő is nagyon félti, de nem skót Setara felé nyújtja* de nagyon vigyázz rá!!! *mondja, picit talán szigorúan is, és amint elveszi a lány, máris aggódó szemekkel pillant a drágaságára. csak nagy nehezen veszi le róla a szemét* gondolom örülsz neki, hogy egyedül vagy... legalább nincs aki állandóan azzal nyaggat, hogy beszélj *picit gúnyos*

*Leteszi a saját kardját szép óvatosan, majd elveszi Ororáét. Megforgatja párszor, majd feldobja, megfordul és elkapja. Végighúzza az élén az ujját és mikor kiserken belőle a vér, a szájába veszi és lenyalja. Aztán suhint a karddal még párat és visszaadja* - Nem rossz! Nagyon jól ki van egyensúlyozva és eléggé éles is... Azért meg ne sértődj már be ennyire, mert nem ugrottam a nyakadba, amiért dumálni akartál... Nem vagyok az a csacsogós fajta, ez van! *mondjas és próbál kicsivel kedvesebb hangnemet megütni... hát... fogjuk rá hogy sikerült neki...* - Kiváncsi vagyok rá, mi lesz, ha továbbra is egyedül leszel, Daniel... Lehet, te leszel az egyszemélyes magánhadsereg *kuncogja, aztán visszaül és előhúz a csizmájából két tőrt. Dobálgatja szórakozottan*

- lehet, de nekem az is megfelel. Amúgy sem szoktam hozzá a nagy társasághoz, és így legalább egyedül vagyok a szakaszom sátrában. Nem kell hallgatnom, ahpgy a többiek horkolnak, meg ahogyan a lányok nyivákolnak, hogy menjünk ki, amikor öltözni akarnak. Egyszóval, Hawaii az egész egyenlőre.

- Nem, Setara, nem vagyok az a durcás típus... és kösz *vigyorog, elégedett a kardjával, és még mielőtt más is elkérné, visszarakja a helyére* aha, persze... *mondja, közben bólogat Daniel szavaira. azt azért mégsem hiszi, hogy annyira jó neki tök egyedül. lehet, hogy most igen, de néha tuti fog unatkozni* Setara... másokat ismersz már a mi szakaszunkból?

*Megrázza a fejét* - Az egész hóbelebancból nem ismerek egy árva lelket sem! De hogy őszinte legyek... annyira nem is töröm magam. Nem azért vagyok itt, hogy a többiekkel bridge-dzseljek, meg ilyenek. Nekem aztán olyan mind1, ki hal majd meg mellettem. *feleli holt közönyösen* ~ De valószinüleg amúgyse úszom meg a nagy ismerkedősdit~ *gondolja*

- Nem hiszem, hogy így kellene gondolkoznod Setara. Ha harcba megyünk, akkor fontos, hogy együtt tudj majd dolgozni a szakaszodbéli emberekkel, hiszen ha majd csak egy ember fedezi a hátadat, akkor már nem lesz olyan tök mindegy, hogy az él e vagy hal.
*okítja a lányt, hiszen ő már tapasztalt egyet s mást... és egyáltalán nem tetszik neki ez a félvállról vett hozáállás*
- Majd figyeld meg, hogy a szakaszvezetőd is ezzel fogja kezdeni.

*Vállat von lazán* - Jó, ha innen nézzük, tényleg nem mind1, de attől még nem kell birnom, mert ő védi a hátsóm... De valószínűleg úgyis összerázódunk a kiképzés alatt... *teszi még hozzá*

- minden bizonnyal.
*bólint, aztán elnéz a távolba...*
- mi szólnátok, ha egy kicsit meglépnénk innen? Ha mindenki megérkezik úgy is csak a kiképzés lesz a fontos, most még kalandozhatunk egyet, felderíthetnénk a terepet...
*feláll, és a "közföldek" felé tekint*

* Vállat von* - Már úgyis kezdtem halálra unni magam. Tőlem indulhatunk is, akár... *feleli és elteszi a tőreit és a kardját is a hátán lévő tokba*

- Benne vagyok, mehetünk... *az előzőekhez inkább nem szól semmit, magában Danielnek ad igazat. Feláll és induláshoz készül*

- jól van, akkor menjünk a tűzvigyázók földjére... bár a zöld mocsár közelebb van, de lassan sötétedik, és eszem ágában sincs mocsárlakók kajája lenni...
*jelenti ki, aztán szétnéz, hogy nincs e őrszem, de úgy látszik most van váltás. Int a lányoknak, hogy kövessék, kissé lapulva megindul a tűzvigyázók földje felé*

*Csendben lopakodva, akár egy puma, követi Danielt egyetlen szó nélkül.*

*Széles mosoly húzódik az arcára és követi Danielt és Setarát. Próbál minnél csendesebben menni, hogy észre ne vegyék őket...*

* Mire visszaér már elszálltak az indulatai és épp olyan fegyelmezett és szótlan, mint volt. Ahogyan macskaként lapulva settenkedett ki, úgy annak ellentéteként, mit sem törődve azzal, hogy kiszúrják-e vagy sem, jött vissza. Leült a sátruk elé és elkezdte tisztogatni a fegyvereit, elvégre koszosan nem teheti el őket*

- haamrosan elkezdődik a kiképzés, majd akkor meglátjuk, mennyire bánsz velük jól...
*saját karjaira mutat, hogy érthető legyen a fegyverekről beszélt. A barlangnál történteket meg már el is felejtette, úgy sincs értelme ilyemivel foglalkozni*
- na további szép estét...
*veti oda nem éppen a legkedvesebb hangnemben, majd elindul saját szakaszának sátra felé*