Koboldpuszta

-igen.. értem. azt hiszem...
*az utolsókat már csak magának mondja. azt felpattan és megy Daniel után.*
-milyen óra?
*kérdezgeti miközben a fiút figyeli... meg a választ várja...*

*szokásához híven kedvenc helyén üldögél és a kardjával foglaltoskodik, jelenleg mindenhol jól érzi magát, kikéve a kaszárnyában a sok újont mellett...*

*Mára sok volt az utazás, úgyhogy azzal a lendülettel, ahogy megérkezik, hasra is esik. Nem és nem hajlandó figyelni, hogy van-e valaki nem kívánatos személy. Azért mindenesetre fülel, majd lassan, immár nyitott szemmel feltápászkodik.*

*Megérkezik, és a nagy szédüléstől seggre esik, majd el is hányja magát, de ez már csak mellékes, miután magához tér, gyorsan felpattan a földröl és körülnéz, hogy van-e arrafelé nem kívánatos személy.*

*most meg hasra érkezik... a föld kb mázsaszámra tolakodott a szájába... azt se tudja hogyan jutott ide, hiszen még életében nem járt itt. Ő csak arra gondolt, hogy a társaival lehessen, talán így jutott ide? Ki tudja... inkább feláll, és leporolja amgát, közbe kiköpdösi a földet a szájából*

- a jól ismert koboldpuszta... *néz szét mosolyogva, nem egyszer járt már itt a csapatával, és mindig remek élményekkel gazdagodtak...*

*megérkezik ő is, elfogja a hányinger meg a szédüliés* tökre mintha terhes lennék... *nyögi, miközben próbál úrrá lenni magán, meg a gyomrán... hogy ne akarjon kiadni magából mindent* Legközelebb nem eszek óra előtt...

* Mikor megérkezik, előszöris, repes az örömtől, hgy eljutott, aztán pedig hogy még áll a lábán és mindennek örömére ki is dobja a taccsot, mert hát... a hányingert már nem tudta kordában tartani...Pedig próbálta, Isten bizony! ...Mindent nem lehet egyszerre...*

*A gyerekekkel egy időben érkezik, ő is küzd a hányingerrel, hiszen ma már kicsit sok a varázsutazásból, de elég gyakorlott ahhoz, hogy leküzdje.*
- Ez itt a Koboldpuszta, az ellenséges csapat kiképzőterülete. Belsőbb részei pedig olyan lényeknek adnak otthont, amelyet nem csak ti, de még ők sem akarnak megismerni. A mocsárlakók harapása például számunkra mérgező, ám a mi húsunk számukra ne, így boldogan fogyasztják. Nem ajánlanám, hogy errefelé egyedül kóboroljatok tapasztalt vezetők nélkül. Arra vannak az ellenség tansátrai. A feladatotok a porral eljutni oda, és valami csecsebecsével igaolva, hogy ott jártatok, visszatérni ide. Aki bajba kerül, az sikítson! Bár sajnos ennek nem sok eredménye lesz, de állítólag nyugtatóan hat. *vigyor* - Indulhattok!

- Steve, add át üdvözletemet a mocsárlakóknak! *mondja a célzóbajnoknak vigyorogva.* Hozhatok árnylidérc-kölyköt? *kérdi Denisától, miközben sorra kerül a porért. Választ nem is vár, valamiért nem szeretné meghallgatni az újabb letolást, úgyhogy már kezdi is az utazást. Kiszemel egy sátrat magának, és kisvártatva megjelenik benne. Körülnéz, hogy vajon mit is lehetne innen elvinni... első látásra a sátor üres. Második látásra is. Viszont a füleit megüti valami: egy aprócska rágcsáló hangja. Úgy dönt, a félegér-félhörcsög jó csecsebecse lesz, és legalább Denisától megkérdi, vajon milyen állatfajta lehet. Kezébe veszi a dögöt, amelyik nem valami nyugodt, harap, karmol, meg minden... Saphi mindenesetre visszaindul a kiindulópontra. Gyalog, mert annyi esze nem volt, hogy hagyjon port a visszaútra is, úgyhogy sprintel.*

*Leküdzi hányingerét és így sikeresnek mondható az érkezése, még épp hallja Denisa utasításait. Kivárja sorát, vesz egy csipetnyi port, és koncentrál. EGy sátor előtt lyukad ki, és be is sprintel. A lakója alszik, így Reli az ajtóhoz legközelebbi tárgyat, egy félpár zoknit emel el, majd - maradék por lévén - kénytelen versenyt futni Saphival*

- jó ötlet az ellenség táborába menni? *kerdezi pusztán költői kérdés lévén, nem ellenkezik a csapatvezetőjével, tehát előveszi a kis erzsényt, amibe a por van, és útra kel... Az egyik sátor előtt ér földet... nem tudja megállni, hogy el ne hányja magát, így elvesz az idejéből egy keveset, viszont hamar össze tudja szedni amgát annyira, hogy egy órát lenyúlva visszatérjen a koboldpusztára... itt aztán kifekszik*

*mivel ő ma egész nap lógatta a lábát, ezért jól tartja magát. Amint elhangzik a feladat, már ott sincs, helyette egy veszettül rendetlen sátor elé érkezik... belép. Azt kell látnia, hogy pont a szakaszvezetők kis lakjába jutott. Elmosolyodik, viszont van anyni esze, hogy ne töltsön el ott sok időt, ígyhát egy kisebb megcsillanó tőrt elemel az egyik asztalról, és már ott sincs. Vissza érkezve a pusztára Denisához megy* Szerinted Denisa, ez a tőr melyik másik vezetőjé lehet? Ugye nem robbantottam ki a háborút azzal, hogy ezt lenyúltam?

*Még szór magára egy kis port, és a táborba teleportál szerencséjére egy fa mögé, mert éppen előtte suhan el két "rossz" fiú. És majdnem le is bukott, mivel majdnem elhányta magát. De sikeresen visszatartotta amíg a két fickó elment, majd elokádja magát. Miután kiadott magából minden "finomat" akkor elindul settenkedve az egyik sátorba, ahol gyorsan keres valamit... Egy fekete nyakláncot talál, ami eléggé rideg külsejű, szóval látszik rajta, hogy az egyik rossz gyereké. Majd Dorien nem sokat filózik, hanem fog még egy kicsit a porból, majd erősen koncentráll és visszateleportál Denisa elé, majd szintén elhányja magát*
-Azt hittem, hogy már kijött minden...

* Viszont jó sok port visz magával, így a visszaútra is marad, bár csak azért, mert izgalmában jó sokat vett el és a zsebébe is szóródott jó sok... Így ő visszafelé is porral jött. A sátorban, ahova érkezett, nem volt senki és már épp le is lombozódott, hogy nem is lakik benne senki, mikor észrevette, hogy a sok gazdátlan ágy közt, egynek van gazdája. Odasettenkedett hát és elcsent egy nagyon szép kést. A fegyverrel kezében, boldogan vigyorogva tér vissza Denisához. Aztán fokozatosan zöldül el a feje és dobja ki a taccsot megintcsak... *
- Hát ez nem az én napom... * morogja a száját törölgetve*

*ő még mindig teljesen bizonytalan magában, de rájött, hogy ennek a fele sem tréfa, tehát összeszedi minden erejét és bátorságát és meghinti amgát manóporral. Szerencséjére egy tök üres sátorRA érkezik... pont a tetejére... jól összezúzva az egészet. Van annyi lélekjelenléte, hogy gyorsan felugrik, felvesz egy tollat, aztán eltűnik... rohan egy darabon, majd beporozza magát, és visszatér a pusztára.. itt oszt elszabadul a pokol, a szervezete felmondta a szolgálatot... nem hány, csak szédül, de kegyetlenül*

*Mikor visszaér, szúr a tüdeje, és az előző por-utazástól annyira rosszul van, hogy kidobja ő is a taccsot. Rossz utóízzel szájában tartja kezében a büdös félpár zoknit, amitől méginkább hányhatnékja támad*

*Kicsit aggódva néz az letűnő kölkök után, de nem mutatja. mikor sorban visszaérkeznek, a szemét forgatja. Adelin láttán csak anyit mond.*
- Hívjak mentőt? Bár nem biztos, hogy jönni fog... *Elsie-n kuncog* - Nem valószínű, a háború már egy ideje tart. A tőrért persze nem dícsérnek meg, ha elkapnak, de nagyobb büntetést azért sem kapsz, mint azért, hogy meselovag vagy. *A két futó ekkor tűnik fel az úton. Denisa szurkol*
- Hajrá! Aki hamarabb ér ide, azt kevésbé verem fejbe! Legközelebb Mesebirodalom túlvéére menjetek visszaútra való por nélkül! *teszi hozzá, mikor ideérnek.* - Nos, és most utolsó nekifutéás, visszaporozás a Kőrishez! Mehetünk! *azzal eltűnik*

*Szúr az oldala neki is, ráadásul a fekete hörcsögke kezd belelendülni a harapásba. Saphi legszívesebben eldobná, dehát meg kell tartani a zsákmányt... különben is olyan kis édes. Szerez manóport, és visszautazik.*

*sikerül összeszednie magát... szóval a kiadott parancsra megint előszedi a manóport és most már végre ismerős helyre kell küldenie magát, nem pedig a vakvilágba... szóval reméli, hogy menni fog*

*A maradék port magára szórja majd visszateleportál*

*Már nagyon kivan, de kénytelen-keleltlen vesz a porból, és koncentrál, minde erejét latba vetve... Reméli, jobban sikerül majd a mutatvány, mitn az imént Stevenek*

*röhög egy sort Saphin meg Relián, jót futottak ketten, aztán mikor Denisa eltűnik, úgy véli, neki sincs több ideig maradása, mégiscsak az ellen vezető tőrét csórta el...*

* Már kezd a hócsukája is telelenni a porutazással, de vígasztalja, hogy ma már ez lesz az utolsó és hogy gazdagodott egy szép tőrrel is, amit most az övébe is dug, s csak úgy nyúl porért, hogy aztán visszamenjen a kőrisfához*

*vág egy fintort Denisa kedves szavaira, aztán összekanalazza magát... utolsóként távozik a helyszínről*