Zöldmocsár

*már megint egy szar helyzet... sötét van, ő meg itt kószál a mocsárban... remek. az idétlen kardot maga elé tartva halad azon az úton, amin legutóbb elvesztette a kardját*

*eleinte azt tervezte, hogy ő a mocsár határánál megvárja szépen Danielt, de aztán eszébe jutott, hogy 1) az gyávaság lenenne 2) sokáig is tartani. Úgyhogy egyből be is vetette magát Daniel után a mocsári ősvényre. elvégre... Kard van nála, mi történhet!*
~ Nahát Dejavu... Mintha már mentünk volna egyszer így, ő elől, én hátrébb, pont ezen az úton... ~ *jegyzi meg gondolatban jó nagy adag iróniával*
~ Na remélhetőleg minden nem lesz ugyan olyan... ~

*semmi nem történik... legalább is egyenlőre, bár úgy van vele Dan, hogy most semmi kedve az öldökléshez, csak szeretné visszakapni a kardját. Elér ahhoz a helyhez, ahol elvesztette, könnyű volt megjegyezni, hiszen itt olyan furcsa alakban áll a nádas. A következő probléma, hogy az iszapban meg kell találnia. Lábával kutatja az eszközt*

* Beéri Danielt, de esze ágában sincs segíteni neki, pedig érdekes módon elsőre kiszúrta a kardot. Kicsit jobbra, a nádas tövében egy nagyon picit kilógott a vége, épp hogy csak észre lehetett venni. Simán elment volna mellette, de most pont megcsillant rajta a holdfény és minden pont összejött... Kár hogy neki nem számít az a kard... Csak áll és nézeketi a környezetet, miközben várja, hogy Daniel meglelje a kardot*
~ Kiváncsi vagyok mikor szúrja ki...~

*már éppen arra felé jár, amerre hőn szeretett kardja van, érte nyúll, és ekkor valami (?) lerántja őt az iszapba. levegőt nem kap, viszont nem is kapálózik, nyugalmat erőltetve magára a kezében lévő karddal szabadítja ki magát a mocsárlakó kezéből. Aztán prüszkolve és levegőért kapkodva térdel fel* átkozott dög *morogja, és végre hőn szeretett kardjáért nyúlhat. ekkor pillant Setarára* na mivan? meguntad az életed?

* Egy pillanatra már kezdte azt hinni hogy végignézheti a srác haláltusáját. Jó... nyilván nem tenné, hanem segítene neki, de akkor kiegyenlítettek volna...*
- Mért mondod ezt, nem engem rántott le majdnem valami a mélybe az imént... *Feleli hidegvérű nyugalommal*

*legszívesebben azt mondaná erre feleletképpen, hogy nem, viszont most én öllelk meg. ehyelyett csak legyint és megszerezve a kardját, immár kifelé halad a mocsárból. Elmegy Setara mellett, vet egy vágyakozó pillantást a másik kardjára, de nem tenné szóvá az istenért sem* egyáltalán minek jöttél utánam megint? rosszabb vagy mint egy pincsi! *szól vissza válla fölött*

*Tudja, hogy sértő megjegyzés akart lenni, de pont ennek fényében, na meg annak fényében, hogy Daniel kardja még nála van, csak jót nevet a megjegyzésen*
- Nem tudom, nem kaptam jutalomfalatot és hiányérzetem lett. *Feleli a picsis hasonlat miatt és ő is kifelé megy, de gyorsabban, mint Daniel, hogy lelelőzhesse és csak azért is elötte riszálhasson ki a mocsárból*

*nem nagyon értékeli Setara viselkedését, csak némán battyog kifelé. Amint partot ér, leül hogy megtisztítsa úgyahogy magát az iszap maradványaitól, közben egyszer sem pillant a lányra* Mikor akarod visszaadni a kardomat? Ha nem tudnád, ez lopás... meg amúgy is eléggé gyerekes, amit csinálsz. Majd tárgyalunk, ha egy kicsit felntőttél. *nanem mintha ő felnőtt lenne, csak komolyabb gondolkodású valamivel*
~ az agyamra megy ez a csaj... semmit nem tud rólam, nem is ismer, mégis állandóan a nyakamban liheg ~

* Vállat von hetykén*
- Nem tudom, azon gondolkodom éppen, hogy megtartom... * mondja a kardot forgatva, mustrálva* - Végülis... Errefelé nem olyan nagy bűn a lopás, már ha nem pont Ragdant lopod meg... És te... mint tudjuk nem vagy Ragdan...* Vállára vetve a kardot elindul a Koboldpuszta felé. Mára neki is elege volt.* - Na jóéjt! Megyek, alszom egyet, hátha akkor felnövök és beszélhetünk! *És tényleg megy is, vissza se néz, csak hallgatózik, hátha a srác kieszelt valami csacskaságot, sosem lehet tudni*
~ Kezd elegem lenni belőle, hogy folyton legyerekesezik... Ha nem esne le neki, ő is csak gyerek még, épp úgy mint én! Meg aztán azt se értem, miért nem esik le neki végre hogy meg szeretném ismerni, azért piszkálom folyton. Csak szerintem olyan egyértelmű?? ~

*megvárja, hogy jó messzire eltávolodjon tőle a lány, és csak mikor már nem hallani a léptei zaját, akkor indul vissza ő is a kaszárnyába. hosszú volt ez a mai nap*