Zöldmocsár

X

*bár esik az eső, azért a mocsárhoz jön, tudja, hogy milyen veszélyes, de nem hatja meg a dolog. Egészen a széléig ment csak, itt talán nem fogják észrevenni és levadászni a mocsárlakók*

*Mikor kijött, látta hogy Daniel elindul valahová és kiváncsi lett. Egy kicsit hezitált ugyan az eső miatt, meg mert Orora elrángatta, de aztán úgy volt vele, hogy inkább megázik, mint hogy hülyén haljon meg, Orora meg várhat, este lesz idejük még beszélgetni. Persze gyorsan elszaladt a kardja után meg egy tőrt is magához vett, csak aztán követte a srácot. Mivel az nem sietett túlzottan, nem volt nehéz dolga és egy pillanatra sem vesztette nyomát. Lassan, hangtalanul, biztos távolban settenkedett utána és a lebukás gondolata meg sem fordult a fejében. *
~ Mit akarhat ez itt? amekkora egó, az se kizárt hogy a mocsárlakókkal akar kötekedni...~ *gondolja közben*

*szóval megáll a mocsár szélénél, már így is bokáig a trutyiban van... tudja, hogy követik őt, bár még csak nemrég lett rá figyelmes, viszont ez kissé felidegesítette, azt gondolta, itt legalább egyedül lehet, mert biztos nem lesz senki olyan elmebeteg, hogy a mocsárhoz jöjjön, ráadásul ilyen időben. Úgy tesz, mint, aki valami nagyon érdekeset pillantott meg, és sietve az egyik nádas mögé megy...*

* Magában jót átkozódik, mikor Daniel a nádashoz rohan, mert bár úgy tűnik, csak azért teszi, mert felfigyelt valamire, Setara jól tudja hogy Daniel kiszúrta, h követik. Mivel így már semmi értelme a settenkedésnek, nem erőlködik azon hogy Daniel ne szúrja ki. Viszont a mocsárlakók miatt továbbra is próbál halk maradni és láthatatlan, aránylag. Odasiet ő is a nádashoz és megérdi Danielt halkan*
- Mi a francot csinálsz itt? *Persze nem mintha köze lenne hozzá, de...Érdekli és idegesíti hogy észrevette őt a fiú*

- az az én dolgom, viszont az cseppet sem tetszik, hogy követsz engem *mondja a megszokott közömbös hangján Setarának. Legutóbbi élményükből kifolyólag, nem puszi pajtások, sőt még csak halovány közük sincs egymáshoz* Szóval? *ő nyugodt, bár erre semmi oka nincs, hiszen bármikor mocsárlakó kaja lehet belőlük, az eső meg egyre jobban zuhog*

- Mit szóval? Szóval miért is követtelek? *Kérdez vissza ridegen, de aztán válaszol is a saját maga álltal megfogalmazott kérdésre* - Ugyan úgy nincs hozzá közöd, mint nekem ahhoz, hogy mit csinálsz itt. * Persze tudja hogy ez nem teljesen igaz, elvégre Danielnek talán mégis van némi köze hozzá hogy miért követik, de attól még nem hajlandó megmondani az okot, amíg ő sem mondja meg a sajátját. Az eső továbbra sem zavarja, nem az a tüdőgyulladásos típus, a látási viszonyok meg amúgy se túl jók, lévén hogy sötét van, tehát édes mindegy hogy esik-e vagy sem. A mocsárlakók viszont már kicsit lényegsebb kérdés, viszont nagyobb kaland is. Tehát Setarát az sem izgatja ha rájuk támadnak. Ha túléli, harcolt egy jót, ha nem, így járt.*

*vállat von, és elindul befelé... egyre mélyebbre a mocsárba, ha Setara követi őt, akkor követi, ha nem nem. Nem tudja érdekelni a lány sorsa. Egy úgymond kitaposott részen halad, bár már térdig ellepte a mocsár, szóval egyre lassabb, kezébe csúszik az egyik kardja, nem öngyilkos típus, de inkább a mocsárlakók, mint Setara beképzelt feje*

* Mivel választ vár és különben is sértené az egóját ha most hátatfordítana, követi Danielt. Csendben húzza elő a kardját és úgy indul utána hangtalan macskaként*
~ Mi a francot akar ez itt? Meghalni, hősködni? Vagy mi a tarisznyarák?~
*Őszintén reméli hogy nem hagyja el a csizmáját az egyik lépésnél, miközben lépked lassan Daniel után*
~ Ragasztónak is elmenne ez a trutyi... Nem vagyok cicababa, de az fix hogy nem tesz jót a bőrcsizmának, márpedig csak ez az egy van!~

*Nádasok nádasok hátán... az esőben meg egyre inkább kezdi elveszíteni a cuppogó hangot, ami Setarát jelentené... mmint hogy mögötte jön. Eleinte úgy volt vele, hogy nem érdekli mi lesza lánnyal, de azért csak megáll, hogy hátra forduljon, kíváncsi, hogy életben van e még a követője, vagy kezdheti kidolgozni a sztorit, hogy miért tűnt el. Percekig néz visszafelé, amikor maga mellől az egyik sás furcsa suhogással hajlik.. már tudja mi fog történni*

*Egy idő után kezdi úgy vélni, hogy azért süpped nyakig a sárba, mert már vagy féltucatnyian jártak előtte ezen az ösvényen, meg aztán az ember nem a főúton megy a városba, ha titokban akar odamenni, nemde? Na éppen ezért tér le Setara is az ősvényről és kicsit megbújva próbálja követni Danielt. Igaz hogy így nehezebb, elvégre nincsenek letörve a nádak, de csodák csodájára könnyebb is menni a sár tekintetében. Mikor látja hogy Daniel megállt valamiért, először nem érti mi a hézag, de aztán meglátja a nem nagyon várt látogatót. Csendben megáll és előhúzza szép lassan, minden hang nélkül a tőrét is, hogy Mikor a drága Daniel felé fordul, ő rávethesse magát... Csak aztán meglátja hogy nincs egyedül és annyi a tervnek. Sebaj, attól még őrültség lenne nagy lobbal kiugrani a sásból hogy Itt vagyok, engem támadjatok! szal vár egy pillanatot még azzal...*

*szóval a vendég ugrik, egyenesen Danielre, szerencséjére reflexből tartja maga elé a kardjáát, így felcsársalja a támadót, persze ez csak az első volt.... pillanatokon belül hemzsegni kezdenek a kannibálok körülötte, egy lándzsa szeli át az esőtől terhes levegőt, szépen beleáll Dan vállába, a kardját elejti, és megrogynak a térdei, viszont annyira van esze, hogy ne nyúljon utána, helyette a másik kardjáért nyúl miutén kitépte magából a lándzsát, és maga elé tartva fegyverét lassú léptekkel alindul az egyik irányba...

* Amint Daniel végzett az első kannibállal, előugrik maga is és kaszabolni kezdi őket, már amennyire megy neki ugye. Rossz látási viszonyok, a sár és a sás miatt némi mozgáskorlátozottság... De azért egész jól megy neki. Igaz, beszerez pár kisebb sérülést, egy lándzsa súrolta a combját, egy kisebb kés beleállt a csípőcsontja fölött, de összeszorította a fogát, hogy mihamarabb mehessen Daniel után tovább...*

*annyian vannak, mint a hangyák, ha sikeül megölnie egyet, négyen ugranak a heléybe. Elkáromkodja magát, amikor a kilencedik sérülését is beszerzi, mert eléggé kellemetlen már, viszont erőltetett menetben de halad az úton a biztonság felé. Közben néha hátra néz, hátha megpillantja Setarát, de eddig semmi*

*Egy ideig még kitartott amellett, hogy Danielt kövesse, de aztán a nagy harcban elvesztette a nyomát. Már sehol se látta, sőt nem is látott mást, csak a feléje támadó kannibálokat, akik mintha nem fogytak, hanem szaporodtak volna attól, hogy ő kaszabolja őket. Egyre többen és többen lettek, és a sérülései is egyre nagyobb számot tettek ki... Egyetlen esélynek azt látta, ha miközben harcol, a mocsárból araszolgat kifele, végülis nincs olyan nagyon messze a kiút belőle és még ösvény is van. A kérdés már csak az, mi lesz ha kiér és kiér-e egyáltalán?!*

*az "ösvény" amin halad, kifelé vezet, kardjával már megannyi mocsárlakóval végzett, és egy darabon megszabadult tőlük, úgy látszik jobb dolguk is akadt.. ekkor eszébe jut, hogy az a jobb dolog telán Setara, körbenéz és hallgatózik, de nem hall és nem lát semmit, így tovább megy... jól is tette, újabb harcosok vetik elő magukat a nádasból*
~ még pár méter és kijutok innen ~

*Már ideje sincs rá, hogy Daniel után törődjön, vagy egyáltalán hogy szusszanjon egy pillanatot, mert szinte az összes nyavajás mocsárlakó rászállt. Valahol két hulla közt elhagyta a tőrét is, ami kicsit bosszantaj, mert az egyik kedvence volt, de mit lehet tenni? ITt akkor se találná meg, ha nem akarnák vagy 3 tucatnyian kinyírni.Már azt sem nézegeti, mennyi van még hátra az ösvényből, mert eddig ahányszor megleste, csak centiket haladt, hála a vendéglátóknak. Próbál azért kifelé araszolni és közben nem törődi se a fáradtsággal, se az esővel, ami már zavarni is kezdi elég rendesen, sem azzal a milliárdnyi sérüléssel amit beszerzett, bár egyik sem komoly*
~Én barom, mi a francért vagyok ennyire kiváncsi?! Ráadásul Daniel is jól itthagyott a trutyiban... és a tetejébe még szó szerint is! Remek!~

*amint szépen eléri azt a bizonyos pontot, ahová már a mocsárlakók nem merészkednek, kifújja magát. Már indulna vissza a kaszárnyába, hogy ellássa a sebeit, amikor lelkiismeretfurdalása (?) támad Setara miatt... hát fülel, hogy merről hallatszik alegnagyobb zaj, és elindul arra felé... *

*Mostmár nagyon dühös Danielre, mert hát persze hogy az ő hibája! Ha megmondta volna hogy mi a fészkes fenét keres errefelé, akkor már rég nem lenne itt... De a dühéből legalább erőt tud meríteni és kezdi kicsit kiegyenlíteni az erőviszonyokat. Fogynak az ellenfelei szép számmal és úgy tűnik most nem jönnek újak a helyükre... Végre egészséges lépésekben tud kifelé haladni. Ha nem lenne olyan nagy az önuralma, már rég szaldni kezdett vona, csak hát akkor halt is volna meg! Még jó hogy nem tette...*

*ahogy igyekszik befelé, véletlenül vagy szerencsésen azon az úton halad, amelyiken setara jön kifelé, ezért mivel az orra hegyéig sem lát nekimegy a lánynak* Mi a...? Ahh, te vagy? Jól van *azt nem mondja, hogy örül, de leesett egy kő a szívéről, amiért még él a lány* Igyekezzünk... *azt se mondja, hogy visszajött érte, mert a végén még rosszra gondolja Setara, bár ha nem jön rá magától akkor... nc*

- Esküdni mertem volna hogy te már kijutottál! ...Ha nem tudnám hogy te soha nem jönnél vissza értem, még azt hinném azt tetted! *Mondja a srácnak annyi gúnnyal amennyi kitelik tőle a jelenlegi helyzetben. Aztán most, hogy megérkezett a felmentősereg és mégse fog meghalni, valahogy a tempója is felgyorsult a teljesítménnyel együtt. Na meg... a szive legmélyén jól esik neki hogy Daniel visszajött érte. Mert az fix hogy kijutott!*

*nem kommentálja Setara sértő szavait, csak elnyom egy visszaszolást, ás inkább kifelé igyekszik a lány előtt... esze ágában sincs most leállni vitatkozni, ahhoz egyrészt túl kifáradt, másrészt nincs mit monania. Már tényleg nem érti, h miért jött vissza érte*
~ hálátlan dög~

*Sok időbe telik, mire végre kijut és nem kis hálával tartozik Danielnek érte. Viszont amint átlépte azt a pontot, ami után már biztonságban van. Úgy esik össze, akár egy marionett, ha elvágják a zsinórjait. Túl fáradt és túl sok sérülést szedett össze. Kicsit piszkálja is a dolog az egóját, ezért csak pár perc pihenőt engedélyez magának, aztán kelletlenül feltápászkodik és elindul szép lassan a sátrak felé.*
~Danielnek majd megköszönöm holnap. Ma már nem vagyok kiváncsi a szúrós nyelvére*

*valami hasonló elgondolás végett, a kaszárnyába megy ő is, hogy ellássa a sebeit, és bedőlhessen az ágyába. Hatalmasat fog szunyálni, az egyszer biztos, viszont, holnap visszajön, hogy emgkeresse a kardját, amit elhagyott... és ettől nem rettenti vissza a mai nap szörnyűsége. Setara előtt halad most is, kb 10 m-re lehet a lánytól*

* Nem siet hogy utólérje, örül ha beér a sátorba és holnapig ki tudja pihenni magát.*
~Remélem Orora nem ma este akar beszélgetni... Mert ha igen, az tuti hogy annyi energiám még lesz, hogy leverjem, mint vak a poharat!~