Lakóhajó fedélzete

Ide nílnak a kabinok, és nnen lehet nagyot csobbanni a tóban, valamint alkalmas kényelmes napos tereferékre is.*

*Liül a fedélzetre egy nyugányba, és behúnyt szemmel élvezi a napsütést.*

*a fedélzeten álldogál, a korlátnak támaszkodva. Langyos szellő fújdogál, ami nyugtatólag hat rá. Lehunyt szemmel élvezi a napsütést, és madárhangokat, közben azért figyel, hátha megérkeznek a többiek is*

*Kilép a fedélzetre kezében egy pohár martinival, és Endimyon mellé lép. A korlátra támaszkodik, és ő is elnéz a távolba.*
- Üdv! Roshan még nincs itt?

*Az emlegetett máris érkezik, a palló felől, hajában néhány apró levélkével. Ahogy odaér a többiekhez, felmordul.*
- Ugye nem akartok kupaktanácsot tartani? *kérdi, majd szemrevételezi a konyha felé tartó folyosót, hogy vajon megléphet-e*

*kinyitja a szemét és egy mosollyal köszönti Denisát, de mielőtt válaszolna neki, már meg is érkezik a haramadik kapitány* Nézzenek oda, Roshan csak nincs valami fontosabb dolgod? Vagy, talán már nem is szeretsz velünk beszélgetni? *kérdezi ártatlan arccal* Persze, megértem... ha valami más feladatod, munkád... vagy terved van.

- Nem talált Roshan! *sóhajt, és hanyagul nekidől háttal a korlátnak, majd nagyot kortyol a martiniból.* - Kupaktanácsot tartunk, szóval a vacsora elhalasztva! *ő is a nyitott konyhaajtóra pislant*

*Vállat von.*
- Akkor készítsétek elő a kupaktanácsot, addig én szerzek pár szendvicset *int a két kolleginájának, majd eltűnik a konyha felé. Tíz perccel később egy nagy tál szalámis-uborkás-sonkás-fasirtos szendviccsel kerül elő.* Nos, mi is a tanácskozás legfőbb témája? Ha megint az a mitugrász Ragdan, akkor most fogok fejest ugrani a tóba...

- Ebben az esetben azt mondanám, hogy ez kissé elhamarkodott kijelentés volt tőled Roshan, sajnálatos módon, Ragdanról kellene pár szót ejtenünk, szóval szerintem tedd le a tálcát és vesd magad a vízbe! *mosolyog, aztán elvesz egy sonkás szendvicset, nehogy kérba vesszen, ha esetleg tálcástul akarna a tóba ugrani*

*Bólogat* - Evés után esetleg a tóba vetve magunkat, úszva is folytathatjuk, de előbb a szendvics! *Maga is lekap egy szép nagy fasírtosat, majd leül egy nyugágyba.* - Szóval mi történt a mi kedves öreg Ragdanunkkal?

*Elhúzza a száját, majd gyorsan ő is falatozni kezd, mielőtt a két másik kapitány kiszedi a legjobb szendvicseket.*
- Francba. *jegyzi meg, de úgy látja innen messziről, hogy hideg az a víz ahhoz, hogy most ugorjon.* Mesélj... mi jót hallottál? *fordul Endi felé, miközben ő is leül, és biztonságba helyezi a tálcát.*

- Elkezdték a kiképzést odaát, és ha az információim helyesek, akkor Ragdan gyűjti maga mellé azokat a lényeket, akik hajlandóak kisebb fizetség fejében ellenünk vonulni. Egyenlőre még nem beszélnek nagyobb támadásról, csak kisebb szúrkálódásokról, de szerintem ezek megbolygathatják a diákok figyelmét, szóval terepre kellene őket vinni, hogy szokják.

- Felőlem vihetjük őket, amúgy is rájuk fér a mozgás. Néhány nap múlva varázsutazás órám lesz velük, esetleg mehetnénk arrafelé is *tűnődik* - Befelé a sötét vadonba. Ha van nálunk egy kis por, hamar visszahozhatom az ujjoncokat baj esetén.

- Az nem rossz ötlet... Egy kis kiképzés nem árt meg nekik. De nem csodálom, hogy Ragdan elkezdte a kiképzést, szerintem épp annyira bökjük a csőrét, mint ő a miénket *vonja meg a vállát.* Lassan el kellene kezdeni tanítgatni fegyverkészítésre is az újoncainkat... *sóhajt.*

- Denisa a manópor készlet a rendelkezésedre áll, vidd a gyerekeket kemény terepre, legalább megtudjuk, hogy melyikük nem bírja, azzal majd elbeszélgetünk külön, és keresünk valami olyan elfoglaltságot a számára, amivel nem hátráltatja a többieket. Azt hiszem, eljött az idő, hogy a csapatainkat jobban összekovácsoljuk, és kialakítsuk a rendet. Roshannak igaza van, a fegyverkészítés elengedhetetlen most már, fel kell készülnünk. Szóval javaslom, hogy intenzívebb "munkára" ösztönözzük a csapatainkat. Bele kell húznunk a tanításukba.

- A fegyverkészítést rátok bízom, sosem szerettem készíteni, használni jobb. *kuncog* - Tartok tőle, hogy a sötét harcosokat is nehezebb terepre viszik majd, így várhatjuk több sötét kölyök felbukkaanását az erdőinkben.

- Oké, nekem a fegyverkészítés menni fog... de érdekelne, mihez kezdesz, ha elfogynak a dobócsillagaid és a nyilaid a pusztában, ahol nincs vegyesbolt? *kérdi picit gúnyosan. Közben hátradől, és sütteti a hasát.* Intenzívebb munka... *morogja, mintha helytelenítené a dolgot.*

- Az őrséget megkettőztem a manóerdőben, hogy ha be is jutna valaki, akkor azt nagy valószínűséggel elfogják majd, és kikérdezhetjük. Bár, a minap egy csapat árnylidérc szökött be a táborba, nem tudom hogyan törtémhetett ez meg, annyi volt a szerencsénk, hogy a meselovagok relfexszerűen védekeztek a lidércek ellen, így az újoncok szinte fel sem ébredtek arra, hogy az ellenség behatolt hozzánk. A fegyverekre meg valóban szükségünk van, Roshan szeretném ha valamikor a közeljövőben megtartanád az első órát ebből. Én a varázsszerkészítést kezdem el, hogy legalább meg tudják magukat gyógyítani bizonyos esetekben, mikor már megtörtént a baj.

- Bízd csak rám a fegyvereimet, Roshan! *csattan fel* - Eddig még mindig megoldottam valahogy! Mellesleg nem én lavírozok a konyha felé, ha tanácskozni kellene! *árnyalatnyi düh van a hangjában* - A lidércek pedig nem újság, az újoncok is jó, ha hozzászoknak, hogy bármikor rájuk törhetnek.

- Viszont nem is én iszok martinit munka közben *vág vissza Denisának.* Oké, az első órát megtartom, de a varázsszerkészítés komoly bizalmatlanságot jelent, Endy... *morogja.* Ha mi jók vagyunk, akkor nem is fog megtörténni a baj *angyali arc.*

*hallgatja a két nőszemély vitáját, ami már megszokott, szóval nem nagyon törekszik amiatt, hogy közbeszóljon.* Szósincs bizalmatlanságról Roshan, csupán meg kell tanulniuk, hogy miként éljenek nélkülünk. Ha mi fogságba esünk, vagy meghalunk mondom HA szóval ezek a legrosszabb esetek, akkor csak magukra számíthatnak, és szerintem jó, ha tisztában vannak az esélyikkel. Varázsszerekkel pedig könnyebb a dolguk, ha már szakad a kötél.

*Megsemmisítő tekintetet vet Roshanra, és lehajtja a maradék martinit.* - Nagyon is egyetértek. Bár néha nem árt a bizalmatlanság sem... *teszi hozzá.* - Eddig nem hinném, hogy sok fegyverkészíts óra volt.

- Az újoncoknak még nem, de a tavalyi gárda már gyönyörűen megtanulta! *vág vissza.* És ha fogságba esel, Endy, próbálj meg összebarátkozni Ravennával. Ha jól emlékszem, ő is meselovag volt, talán nem olyan vészesen elvetemült... azt mondják, hogy máig köpönyegforgató, de hátha tíz percig jó kedve lesz... *angyali arc.* Azért Denisán kipróbálnám, ahogy ő szót tud érteni az emberekkel... *vigyor.*

*megejt egy mosolyt Denisa felé a támogató szavakért* Nem tartok attól, hogy Ravennával "gond" lenne, legalább is arra alapozom, hogy ismertem őt, szóval, ha az ő kezei közé kerülök, akkor nem lesznek tév képzeteim. De nem áll szándékomban az ellen kezére kerülni, és gondolom neketek sem, csak fő az elővigyázatosság... *ezután elhallgat... és figyeli, amint két társa lassan egymásnak ugrik*

- Szerintem próbálj meg Ragdannal is összebarátkozni, hiszen ő is látott már meselovagot, és nem csak képen... *gúnyos hang* - Komolyan néha nem tudom, hogy a lovagrendben vagyok, vagy valami útszéli szabad zsoldoscsapatban,. akinek mindegy, milyen elvek szerint él, ha veled beszélek, Roshan! *nagyot fúj* - Én is maradnék inább az elővigyázatosságnál, és nem egy áruló jókedvében bíznék...