Mamutfenyő

-És a nő a férfi karjaiba borult, majd egy lágy csókot adott kedvesének... *mondja a szép, és a romantikus, meg a nyálas történeteket, mire a lidérc nem bírja tovább és elporlad. Na igen.... Dorien a mesemondásban a legjobb, hiszen olyan szép, és romantikus a lelki világa, hogy az csak na.*

* Mivel már befejezte a mesét és az a rusnya dög még mindig ott van előtte, úgy dönt, elkezd egy másik mesét, amit kb egy hete írt és szerinte nagyon aranyos meg szép. Lepkebirodalom a címe. Két fiatal lepkécske kalandjait meséli el, akik a végén egymásba szeretnek és minden barátjuk eljön az esküvőjükre.*
- Talán te is hallottál már Lepkebirodalomról..... *kezdi mosolyogva. Még a végére sem ért, mikor az árnylidérc után csak egy nagy porfelhő marad...*
- Pedig még vége sem volt... Ráadásul olyan rövid és ő hallotta először... *vállat von és várja, mi a köv. feladat*

*Miután a lidércke visszafordult, Saphi belekezd egy újabb történetbe, ezúttal Disney-atyát segítségül hívva, nah meg az Oroszlánkirályt. A dög eddig bírta, a sok állatság hallatán szétporlad.*
- Ennek annyi... Van még? *néz nagy szemekkel Denisára.*

- Mára nincs. *elégedetten néz végig a csapaton* - Nos, talán egyszer még Meselovag válik belőletek... Már aki eddig nem az. Aki már az, talán éles harcban is megállja majd a helyét. De persze addig még sokat kell tanulnotok. Mára a kiképzésnek vége! Szabadidőtökben jó, ha minél több mesét olvastok, vagy idéztek fel régről. És ami a legfontosabb, írjatok újakat! Azok a legerősebbek, amit magatok találtok ki! És Saphi! A Teletabbi nem mese! Ne használj ilyen osotba néphülyítő baromságoakt, ha élni akarsz! Köszönöm az órát! *sarkon fordul, és lelép a színről.*

- Pedig a dögnek se tetszett! És szerintem se mese, de hülyéskedni néha lehet, nem? *kérdi a tanárnő hátától, majd vállat von.* Pedig kíváncsi lennék, hogy a lidércek nyírnak-e ki a Teletabbiért vagy Denisa... *motyogja, majd int a társainak, és visszamegy a lakóhajóra, hogy olvasgasson... egy kis Halkirálynőt. Az se mese...*

* Feláll és összecsapja a tenyerét* - Na! Akkor én megyek is és írok pár szépséget a lidérceknek, nehogy unatkozniuk kelljen, mikor összefutnak velem! * És mint mondta, megy is vissza a lakóhajóra ő is*

*Mosolyog egyet, majd sarkon fordul és ő is lelép, Adelinnek meg még int egyet*

*megvárja, míg mindenki távozik, majd teli életvággyal úgy dönt, elmegy egy cseppet kaland utén nézni... elvigyorodik, elnéz jobbra majd balra... aztán settenkedve a kaland nyomába indul*