Mamutfenyő

A mesemágia oktatásának színhelye. Ez a hatalmas fa jelképezi a tárgy sokszínűségét.

*Kis kitérővel végre megérkezik a fához, és letelepszik a fűbe, a többieket várja. Érdekli, hogy most mivel fog előhozakodni Denisa.*

- Szia Saphira... azt hittem, sikerül elkésnem, de úgy látom, még korán is érkeztem...
*vonja fel a szemöldökét, mivel eléggé kihalt a hely*

- szép napot mindenkinek!
*köszön tőle megszokott vidámsággal. Körbepillant, jól szemügyre veszi a hatalmas fenyőt...*
- hűűűha... csak ránk ne szakadjon.

* Vidáman dúdolgat, mikor megérkezik. Aztán mikor meglátja a lányokat, köszön nekik és leül kicsivel arrébb, melléjük*
- Sziasztok! *mosolyog rájuk* - Azt hittem elkésem, de úgy látszik még korán is van...

*furcsán néz Gabyra*
- te nem hallgatóztál véletlenül? én is majdnem ugyan ezt mondtam.
*vigyorodik el, amjd merészen a fának dől, amitől a fél karja gyanta lesz...*

*Boldogan sétálgat az erdőben, majd odamegy az ismerős Adelinhez, és köszön neki*
-Szia! *mondja mosolyogva, aztán várja az órát*

- Szervusz Dorien!
*kacsint a lányra...*
- Azt hittem, elfelejtetted, hogy óra lesz! Már majdnem küldettem érted egy expedíciót... hgy elhozzanak...
*súgja oda neki vigyorogva*

*Körülnéz, meggszemléli az újoncokat, a régieket már ismeri, de nem mosolyog most rájuk sem.*
- Ez nem egy emberek világában levő általános iskola! *kezdi a bemutatkozót* - Itt nincsenek diákjogo, tanárverés, szemtelenség, mert nem véd meg senkit az Szülők országos Egyesülete. Itt én vagyok, és a szavam törvény! Érthető voltam? Akkor kezdjük! *teszi hozzá választ nem várva*
- Ma a mesék fontosságáról fogunk beszélni, mert anélkül mesebirodalomban halottak vagytok. Először is, mélyen gondolkodjatok el, hány mesét ismertek. Minél többet idézzetek fel! Kis üveggömböket vesz elő egy zsákból. Mindenki vegyen egy gömböt! A gömbbe egy-egy kis árnykobold van zárva. Ezek valamivel kevesebb kárt csinálnak, mint az árnylidércek, de szép rémálmokat, és képzelgéseket tudnak okozni, ha nem vagytok urai a meséiteknek! A kérés a következő! 10 percig tartsátok a kezetekben, és érjétek el, hogy ők hallgassanak titeket, ne ők akarjanak elvarázsolni benneteket!

*Felkuncog, majd feltápászkodik a földről.*
- Öreg csontjaim... *panaszkodik motyogva, mert Denisa előtt nem igazán kifizetődő dolog rendet bontani. A zsákhoz lép, és köszön a koboldoknak. Kiválasztja a legszimpatikusabb ronda dögöt, majd visszakullog vele a helyére, és ismét leül a fűre.*
- Nah, mit meséljek neked? Hófehérke és a hét törpét? Hamupipőkét? Netán Harry Pottert? *kérdi, de a dög csak az öklét rázza rá, és már szeretné is Saphiba beleültetni a Világok harcának rémes sztoriját. Saphi nem hagyja, és inkább visszavág a Csillagok háborújával.*

*ádáz tekintettel nézi ki saját kis koboldját, már fejében ott forog ezernyi mese, amivel le fogja rohanni a kis "ellenfelét". Kiválaszt tehát egy nagyon ronda pofájút, majd elhátrál és már kezdi is az egyik kedvenc meséjével*
- a Szépség és a szörnyeteg...

*Dorien is vesz magának egy saját koboldot, és feleleveníti magában az egyik kedvenc meséjét, a Rapunzelt, de a kis dög elakarja rondítani a mese végét. Természetesen Dori nem hagyja magát, és küzzd a kobold ellen, hogy ne tudja a mesét elrontani.*

*hatalmas farkasvigyorral lép a zsákhoz, hogy kiválassza áldozatát. Amint ezzel megvolt, rákacsint Dorienre... egy pillanatig válogat a fejében lévő meseáradatból, aztán csak úgy találomra kezd bele az egyikbe... a mese címe: Vackor*

- ... és akkor a szépség, akinek a neve Bell volt kimondta azt a szót, ami megtörte a varázst....
*saját magát is jól szórakoztatja, miközben meséli ezt a mesét... de úgy látszik a kis árnykobold nem bírja annyira az effajta történeteket*

* Elneveti magát* - Bocs.Esküszöm, hogy nem hallottam semmit! Merő véletlenségből jár egy rugóra az agyunk. *kacsint Elsie-re. Aztán csendben hallgatja Denisát, majd miután az befejezte a modókáját ő is megy és választ magának egy szimpi árnyékkoboldot. Visszaül vele a földre és már kezdi is kedvenc meséjét vigyorogva ő is. Könnyen megy a dolog, hiszen már kívülről fújja a kék kisvonat történeteit*
- Az új vasút. Fenyves erdő mélyén fürdött a Kék Kisvonat...

*Figyeli a toporzékoló, nyüszítő koboldokat, és elfojt egy elégedett mosolyt. Közben azért kis meglepetést készít elő, mely a diákoknak nem éppen kellemes. A mamutfenyő mögül két segítője szabadon enged minden diáknak egy valódi árnylidércet. Denisa készenlétben van, ha valami baj történne, de reméli, hogy a kölykök magul is megoldják a helyzetet. Azok egyenlőre nem látják a vészt, koboldjuknak mesélgetnek. A lidércek lassan kerülnek mögéjük.*

*Éppen megadja a kegyelemdöfést az árnymanócskájának a Teletabbi című fantasztikus művel (Saphi ezt sok hülyeséggel megspékelve adja elő, hogy még hatásosabb legyen), majd furcsán felborzolódik a szőr a hátán. Vet Denisára egy "tudom ám, hogy a te műved" pillantást, majd megfordul. A lidércnek nem sorolja fel a választékot, gyorsan végiggondol néhány mesét, majd belefog a Kis hableány eredeti változatába.*

*szadizmusát most kiéli rendesen ezen a kis nyamvadt koboldon, annál jobban felvidul az arca, minél inkább beleméjül a mesélésbe és a kis "barátja" kezdi feladni a dolgot... Nevetésbe tör ki, amikor siker koronázzatetteit, éppen fordulna Dorien felé, hogy megmutassa, hogyan reszket az ő +feladata", mikor egy árnyékot lát elsuhanni a fák között... eleinte nem esik le neki a dolog, de amikor már olyan közel ér a neki szánt árnylidért, hogy szinte az arcába röhög, akkor esik le neki, hogy hoppá... itt most harc lesz. Egy bátorító vigyorral fog bele legújabb történetébe, amit ezekben a pillanatban talál ki*

- Hát, lehet, hogy gondolatolvasó lettél Gaby!
*nevet fel, amikor már kivégezte saját kis koboldját. Szeme sarkából meglátja az árnylidércekkel viaskodókat, és ekkor csap le rá a neki szánt egyed. Hátraugrik, mert azért mégsem jó túl közel állni ehhez a förmedvényhez, majd szinte automatikusan kezdi el mesélni saját elméjének szüleményét, amit még tavaly talált ki Hinda mellett...*

*Épp végzett kis áldozatával, mikor megérkezett az új elfoglaltsága, az egyik árnyéklidérc. Rámosolyog és máris kezdi neki mesélni az Ólomkatonát, ami egy nagyon kedves mese a számára és természetesen minden fennakadás nélkül tudja mondani. Mi tagadás, mindíg is kitűnő érzékkel rendelkezett ahoz, hogy kitalálja halgatósága "kedvencét"*

*A koboldnak már annyi... Feladta, hiszen Dorien szépen elmesélte neki az aranyos kis történetet. Viszont az árnylidérccel már sokkal nehezebb. Dori akkor veszi észre a lényt, amikor Adelin is. Hiszen a szemeivel szinte mutatja, hogy mit látott... Dorien nem sokat teketóriázik, inkább belefog egy tündérekről szóló, nagyon aranyos kis mesébe.*

- Érjétek el, hogy a dögök elporladjanak! *adja kia a parancsot* - Ha jól meséltek, akkor meg fogják tenni. *saját mesét kezd el mondani, mire az éppen rá támadó lidérc felvisít, és menekülne, de már későn. Porrá omlik.*

*már a második mesét regéli, egyre nagyobb élvezettel, szinte beleéli magát a történetbe... kalipmál meg mutogat ahogyan a a mondat mondatra épül és megalkotja a kuszábbnál kuszább cselekményszálat. A lidércnek persze ez nem tetszik, eslisszolna, de Adelin nem ahgyja, hiszen a színházban sem szokás megzavarni az előadást azzal, hogy valaki távozik*

- Mi bajod, nem szereted a sellőket? *kérdi a lidérctől, aki már most vinnyog néhányat, de még nem lehet megállapítani, hogy azért-e, mert túl jó a mese, vagy azért, mert túl rossz, és röhög Saphin. A lány dobbant egyet a lábával.* - Akkor kapsz mást! *mondja, és belekezd egy történetbe egy borsószem királykisasszonyról. A lidérc a sok-sok matrac hallatán végül is megfutamodik.*
- Ennyi hülyeséget te se bírsz, mi? *kiált utána Saphi, vesztére, mert a dög visszajön.*

- jjaaaa... hogy ezek kiírtandók! Azt hittem szertári példányok!
*rikkant fel hallva Denisa utasítását, majd felcsillano szemekkel fordul ismét a már-már majdnem rendbejövő lidérc felé. Összedörzsöli a tenyerét, és eddig még sosem hallott vidám, nevetős történettel kergeti porladásba szegény árnylidércet*
- hát, ez nem bírta valami sokáig...
*jegyzi meg csalódottan a lidért helyét bámulva*