Manóerdő

- Ha a mamáért sírnak, úgy kell nekik! *vonja meg a vállát.* Innen még senkit nem küldtek haza sírás-rívás miatt... kihágások miatt is csak ígérgetik *vonja meg a vállát, tapasztalatból beszél.*

- nem hiszem, hogy ilyen nagy méretű lenne a "probléma". Az újak is emgszokják majd a Mesebirodalom beli életet, mint, ahogyan mi is emgszoktuk azt.
*von vállat, majd nagy nehezen feláll, bár a szíve megszakadt, hogy fel kellett tornásznia magát. Valahogy a vizszintes helyzet jobbat tetszik neki*
- Ha majd rájönnek, mekkora buli itt az élet... leszámítva, amikor mocsárlakók kergetnek, vagy éppen sárkányok akarnak megpörkölni... nameg a kis ádáz koboldokról nem is beszélve, vagy a büdös hobgoblinokról... mit hagytam, ki? Jah, persze, hát Ragdan bácsit. Szóval, ezeket leszámítva, happy itt minden.

- Ragdan bácsi a lejobb haverunk, neki köszönhetjük ezt az üdülőhelyet, ha nem lenne, ránk sem lenne szükség. *kuncog* - Gondoltam is már hogy bekopogok hozzá egy csokor virággal köszönetképpen, mit gondoltok, értékelné?

*Felkacag ültében.*
- Biztos értékelné, és egy rakás árnylidérccel és néhány horggal díjazná. Jah, meg egy adag börtöni üdüléssel... barlangfürdő... *angyali arc.* Inkább tartsd meg azt a virágot, és add oda Denisának! Legfeljebb majd ő közvetíti, nagyobb az esélye az életben maradásra, mint nekünk...

- Miket beszélsz Saphira? Hiszen mi sérthetetlenek vagyunk... már megbocsáss...
*mondja színpadias komolysággal*
- Ragdan bácsi eddig sem volt okosabb, vagy ügyesebb.. és pláne nem szebb a meselovagoknál, szóval Tyrell csak gyűjtögesd a virágot, hamarosan odaadhatod neki személyesen.

- Denisa kissé érdekesen nézne rám az ötletre, ha megjelenék egy cserép jácinttal, és közölném, vigye már el Ragdannak a nevemben. Rögtön a gyengélkedőre parancsolna néhány hétre, és belém töltene egy adag lázcsillapítót. (mint aki Feliciával akar kibékülni *angy*)

- Jó neked, te csak a gyengélkedőre mennél, én egyből nekiveselkedhetnék az útnak Ragdan palotájához, ahogy Deryát ismerem... *fintorog.* Ragdan bácsi pedig elszállásolna szívesen, azt biztosra veszem, de lázcsillapítóra nem lenne gondja... Nem akarsz cserélni, Tyrell? Mármint csapatot? *angyali arc.*

- Nana! El a kezekkel Tyrelltől, mi nagyon jól megvagyunk Denisa kezei alatt... nameg.. mit kezdenék én egyedül a Hydra csapatban? Kitudja kik jönnek még oda, kell nekem egy megszokott arc, hogy ne kapjak frászt!

- Most elég gyér a felállás ott. *kuncog* - viszont a minap megléptem kicsit tilottabb utakra sétálni, és észrevettem, hogy sok újoncot isznek Ragdan erődje felé is. Szóval tartok tőle, hogy lesz ellentábor, nem is kicsi. *sóhajt*

- Lehet, hogy ott értelmesebbek, vagyis kevésbé nyafogósak vannak? Mert akkor átjelentkezek... *angyali arc.* Egyébként nálunk is kevesen vannak, ki tudja, két emberből mikor lesz csapat *kuncog* De majdcsak lesz, valahogy... valamikor... *feláll* Vissza kellene menni, nem gondoljátok? Kezd sötétedni.

- Ha van ellentábor, az csak jó lehet, legalább nem fogunk unatkozni. Már magam előtt látom az éjszakákat, amikor átszökünk egy páran felderíteni az ellenfél helyzetét...
*álmodozó tekintet*
- De, menjünk vissza, a végén még Denisa kikaparja a szemünket, hogy elmaradunk az esti "tábortűz"-től... Szóval nyomás...
*azzal szép nyugodt léptekkel elindul visszafelé a táborba*

- Rendben, igazatok van, ideje mutatni a képünket a takarodónál. *felugrik ő is, és elindul a másik két lánnyal visszafelé a táborba.*

*Nincs sok kedve a zsúfolt lakóhalyón tölteni az éjszakát, úgyhogy egy kis tisztást keres magának, és kiteríti a hálózsákját, majd belebújik. Egy bagoly érdeklődve megszemléli az éjjeli vándort, majd úgy dönt, nem ehető, és továbbszáll.*

*már egy ideje az erdőben sétálgat, amikor az eső szemetelni kezd, ezért behúzódik egy terebélyesebb fenyő alá, és várja, hogy elálljon a zivatar*

*az erső egyik fája alatt pihenve, gondolkozik az elmúlt órán, meg ezen az egész háborús dolgon, és bárhogy erőlteti az agyát, mindig arra jut, hogy ez így nincs jól, és Mesebirodalomnak nem szabad elbuknia, szóval nagyban elhatározza, hogy megkomolyodik*