Rémálomtan sátor

*a mesét hallja a fülében zúgni.. iszonyatos... életében egyszer halott ilyet, mikor a "szülei" mesélni akartak neki azután a sok év magánya után. már akkor sem hitt a mesékben, és véleménye egy percig sem változott eddig, és ezután sem fog. a félelem kiül az arcára ahogyan egyre csak a mesét hallja mint akkor, mikor muszály volt végig hallgatnia. két kezét a fülére szorítja, mint azon az a szörnyű délutánon.. magában szitkozódik hogy már megint ez...*

*megijed az árnylidércek láttán, de főleg amiatt, hogy kezd elhatalmasodni rajta a félelem. mindig is útálta a félelmet, a gyengeség jelének tartotta, de most nem tudja a lidércek miatt kontrolálni az érzéseit.*

*valamivel jobban tűri a lidércek jelenlétét, mint az újoncok, viszont így, ilyen sebezhető "hangulatban" azért neki sincsenek éppen kellemes érzései*

*Miközben a lidércek a diákok körül lebegnek, ismét beszélni kezd, és jaj annak, aki nem tud legalább egy kicsit úrrá lenni a félelmén...*
- A lidércek a félelmeitekből táplálkoznak. Egyelőre rajtuk keresztül küldhettek rémálmokat a meselovagoknak, amikor azok nem védik meg magukat eléggé. Sajnos a lakóhajóra nem jutunk be, de a lovagok szeretnek a szabadban időzni *picit gúnyos a hangja.* Amint elég nagy tudásotok lesz, és nem ti magatok fogtok reszketni a rémképektől, talán a lidérceket ki is hagyhatjátok a buliból...

*maga elé képzel egy csapatji meselovagot, akik az ő által irányított lidérc elől rohannak, na ez azért egy kicsit túlzás, dehát azért egy "rémképnek" nem is olyan rossz*

*még nem találkozott meselovaggal, vagy csak nem tud róla, minden esetre az azért jól hangzik, hogy mimindenre lesz majd képes, ha eléggé jól "tanul". Ez különleges hangulatváltozást hoz nála, és már kevésbé retteg a múlt őt kísértő képeitől*

*Elképzeli, amint egy meselovag virágtól virágig szökell a réten, ám egyszercsak szembe szökell vele Barbi. A kiscsaj persze megörülne a játszópajtásnak, amilyen szőke, de a Barbi hirtelen kitátja ezerfogú száját, és vérszívó szándákkal halálordítást hallat, majd a kiscsajra veti magát, hogy széttépje.* - Tőlem neked, kis rózsaszín Barbibarát! *ábrándozik.*

*Felkuncog.*
- A most szabadon szundikáló meselovagoknak legalább szereztek egy kis kellemetlen álmot... *állapítja meg, majd vizsgálat alá veszi a körmeit, mielőtt ismét megszólalna.* Anélkül senki nem tud félelmet kelteni, hogy maga nem félne... és anélkül nem tudtok a mesék ellen küzdeni, hogy legalább néhányat ne ismernétek... persze ez az én véleményem *vonja meg a vállát, majd elzavarja a lidérceket, hátha találnak meselovagot... kis bors a Mesekapitányok orra alá.* Mára vége az órának, rémálmokat!

*tetszett neki ez az óra, még akkor is, ha "megszenvedett" rajta, de ami nem öl meg az erősít alapon gondolkozik, és éppen ezért sötét mosollyal az arcán hagyja el a sátrat, miután elköszönt Ravennától*

*nem csalódott most sem Ravennában, ez az óra elnyerte a tetszését, már alig várja, hogy legközelebb kihirdessék, hogy mikor lesz. Biccent Ravennának, int a többieknek és most kivételesen a szakasz sátorba megy és nem a koboldpusztára*

*Azzal a jól eső tudattal indul visszafelé, hogy ehavi óralátogatási kötelezettségét teljesítette. Legközelebbb a következő újholdkor, ha az véletlenül nagyszombattal egybe esik, és erre jár a Haely üstökös.*

*Mikor minden kis harcosjelölt lelépett, bezárja a sátrat, visszamegy a sajátjába, és tovább olvassa a Halkirálynő és a dzsinneket... csak mert amit nem ismer az ember, az ellen nem harcolhat...*