Rémálomtan sátor

Itt tanulják meg a leendő katonák azt, hogy miként használhatják fel az álmaikat a meselovagokkal szemben.

*egészen a sátorig jön, majd megállva előtte várja, hogy a ponyva felcsapódjon, és beengedjék őt*

*választ nem kapott így csak megáll a fiú melett és vár... de hogy mire azt még mindig nem tudja...*

*időben érkezik, hiszen még csak kevesen szállingóznak a sátor előtt. az itt lévőknek köszön, majd kissé távolabb megáll. Kíváncsi, milyen óra lesz ez, bár véleménye szerint élvezni fogja, legalább is azokból az elmondásokból írélve, amit a táborban rebesgettek az idősebbek*

- meglásd Nesta, tetszeni fog! *kacsint a lányra, majd köszön Victoriának is, akivel volt szerencséje még régebben találkozni, hiszen a lány az első között érkezett az újoncok közül*

-remélem...
*egy pici, gonosz mosoly fut át arcán. közben köszön Victoriának, akit nég sosem látott de... részletkérdés.*

- Ravennát biztos bírni fogod, igazi egyéniség. Ő van legrégebb óta Ragdan mellett, szóval sokat tud az ipséről. Jól figyelj majd, hogy ha lehet ne hibázz, Ravenna hangulatától függően szokott büntetéseket osztogatni. Egy biztos, a kiképzés nem gyermekálom, de hasznunkra vállik.

*Nagyokat lélegezve sétál az erdőben a sátorig, és megáll előtte. Köszönésül biccent a többieknek, majd zsebredugott kézzel vérakozik.*

*A sátor bejárati ponyváját két jól idomított, ámde dühösen sziszegő árnylidérc emeli fel. Ravenna kidugja a fejét.*
- Befelé, újoncok! *közli "barátságos" hangon, és félreáll az útból. Bent ülőhelyül párnák szolgálnak a puszta földön.*

-igazán jól hangzik...
*jyegyzi meg, miután végig halgatta Danielt. aztán bemegy a sátorba és leül a fiú mellé, csak mert még csak őt ismeri itt.*

*odabent a megszokott helyén ül, Ravennának egy biccentéssel köszön, tudja, hogy az egyéb ˇjó estét" féle gesztusoknak amúgy sem lenne válasza*

*minden tiovábbi kérés nélkül bemegy a sátorba, helyet foglal, és várja, hogy valami történjen*

*Bemegy a sátorba. Leül, és unottan néz körül. Ha már kötelező, hát várja az okítást.*~Essünk túl rajta!~

*Végigtekint a megjelent gárdán, és elhúzza a száját.*
- Úgy nézem, ha komoly rémálmokat kellene okozni a Meselovag-kapitányoknak, beültetnélek titeket az óráikra. Szedjétek össze magatokat! *ez utóbbit szinte kiáltja, mint a katonaságnál.* A mai óra anyaga egyszerűbb rémképek lesznek, csakhogy mielőtt mást megfélemlítetek, nektek is meg kell "tanulnotok" félni. *valamiért felfelé görbül a szája...*

*nem várt semmi mást, az itt töltött idő elég volt ahhoz, hogy kiismerje a "tanítók" szokásait, és azt is tudja, hogy Ravenna ezalatt a kis megjegyzése alatt mit ért. lesajnáló tekintettel néz végig az újoncokon*

*nem nagyon esik le neki, hogy ez mit jelentene, de a többiek a táborban azt mondták, hogy ne kérdezzen fölsölegesen, ezért inkább némán ül továbbra is, és várja, hogy megismerje Ravenna szavainak mélységét*

*nem sok jót sejt, és nagyon nem is sikerült felfognia hogy miről is van szó...*
~tanulunk félni?~
*teszi fel magában a szinte már röhelyes kérdést.... elég nehéz felfogású, ezért kérdez olyan sokat... na de most valahogy még sem szólal meg*

*Ravenna szavaira elkezdi összekaparni a figyelmét, ha már muszáj, de közben arra gondol, a nőnek meselovagokat kellene tanítania. Tuti, hogy egy se maradna Mesebirodalomban....*

- Az árnylidércek segíteni fognak... *mondja picit sejtelmesen.* De mielőtt őket beinvitálnám, mindenki gondolja végig, hogy mitől is fél igazán. Ne pókokra, csúszómászókra vagy hasonló dolgokra gondoljatok, hanem eseményekre! És miután ezt végiggondoltátok, vetítsétek ki magatokból!

~Eszem a segítőkést kis szívüket...~ *gondolja, majd elképzeli a legrémesebb kisgyerekkori élményét. Egyszer egy rózsaszín miniruhás bébisintérre bízták, aki megveszekedetten mesélni akart nek, El is kezdte, és ő, ha menekülni akart, visszanyomta a fotelbe, mondván, a jó kislány ül. Hát ő nem volt jókislány, pláne, mikor a sintércica elővette a Barbi az üveghegyen című képes "mesekönyvet", és közelről mutogatva a vakítópink képeket, mesélésbe fogott. Aznap éjjel rémálma volt egy rózsaszín barbiról, aki el akarta rabolni, és rózsaszín barbiautóján el akarta vinni barbivörldbe. Még ma is kiveri a hideg verejték, ha rágondol.*

*nem kell sokáig gondolkoznia, már maga előtt látja az egyik megtörtént incidenst, mikor az egyik küldetésen egy sárkánnyal futottak össze, de nem volt velük "felnőtt". Végig kellett néznie, ahogy a kiosztott társa halálra ég a sárkénytűzben. Nem az a félős fajta, de azóta is retteg a sárkényok tüzétől. Gyakorlottan maga elé képzel egy sárkányt, amint az éppen kitátja a száját...szinte érzi a tűz melegét.... arcán izzadtságcseppek gyöngyöznek és megremeg a keze*

*egyetlen dolog jut az eszébe, amikor még egészen kicsi volt a szülei véletlenül egy cseppkőbarlangban felejtették őt. az a dermesztő hideg... és az, hogy senki nem jött, mikor szólít vagy sírt... libabőrös lesz az emlék hatására*

*nagyon ritkán történt vekle igazán félelmetes dolog... akkor érzett igazi félelmet mikor még kicsi volt és mindenáron mesélni akartak neki a szülei valami kishableányról....szörnyű volt...*

*Kajánul elmosolyodik.*
- Ha már eléggé reszkettek, akkor jöhetnek a lidérckéink! *mondja gúnyosan, mire egy kisebb csapat árnylidérc jelenik meg. Ugyan nem szeretnék megérinteni a kölyköket, de a rémisztő képek erejét felnagyítják... Ravenna nem csodálkozna, ha most sikítozás törne ki...*

*Hirtelen azt veszi észre, hogy nagy rózsaszín Barbik veszik körül, akik hullámoznak, és egyre szorosabb gyűrűt vonnak köré.*
- Meg mondtam, hogy a Barbi E.T rokona! *üvölt fel. Csupa nyálkás marslakó hosszú lábakkal, és kezekkel! Melyik normális embrei lénynek van ilyen? Tűnsetek, mert hívon Segorney-t! *ordítja, mert kileli a hideg*