Átoktan sátor

*A kristály fölé terjeszti az ujjait, és magában motyogja a mondatot. A kristály először narancsárgára vált, majd kialszik egészen, és nem akar újra kigyulladni az istennek sem.*
- Azt hiszem, zárlatos...*jelent Aaron.*

*Felsóhajt, és mialatt a tanár beszél, rajta legelteti a szemét. Ergó az átok szövegét nem jegyzi meg, csak fél füllel hallja a motyogást. Az ujjait a kristály fölé helyezi, mivel úgy látja, a többiek is ezt teszik, majd ő is mormolni kezd.*
- Imám Neo za várnám...

* Setheus hangja kellemes borzongással tölti el, de ezt a lehető leghamarabb próbálja kizárni*
~Lehet hogy kellemes a hangja, de attól még nem lesz se normális, se fiatalabb... Az oktató amúgy is külön faj...~ *győzködi magát és sikerrel is jár... Aztán választ egy kristályt és maga is belefog a dologba*
Imanne neos ze varnam... Imanne neos ze varnam...Imanne neos ze varnam... Imanne neos ze varnam... *Próbálkozik mindig más hangsúllyal, mert a kristály minden színbe fordul, csak vörösbe nem, de nem adja fel, megpróbál visszaemlékezni rá, milyen hangsúllyal mondta Setheus...*
- Imanne neos ze varnam...Imanne neos ze varnam.*Most sikerrel jár, a kristály vörös lesz*

- szerintem meg te vagy zárlatos Aaron... *vei oda egy lenéző mosollyal egybekötve* Ha vörös akkor azt jelenti, hogy jól csináltátok. Ez az átokszórás vérző sebeket okoz az ellenfelen, szóval, jobb ha megjegyzitek azt a félmondatot, amit mondogatni kell... Ha megvolt, akkor jöjjön a következő.... : Lethan gotaas dohola nei... Ez az átok átmeneti vakságot okoz... a kristály színe királykék kell hogy legyen...

*természetesen első nekifutásra nem jön össze, de addig mondogatja széttárt ujjakkal azt a mondatot, amíg fel nem villan a vörös fény... egy mosollyal nyugtázza a dolgot. A következő mondat kissé nehezebb, főleg a kiejtése miatt. el is rontja párszor, de azért csak ki tudja mondani helyesen azokat a szavakat... *

*Újra megpróbálja, és rájön, hogy a kristály valóban működik. Miután a vörös összejött, nekilát a kéknek. Ez már könnyebben megy, hiszen ráérzett a dologra.*

*A szikrákkal nem foglalkozva megállapítja, hogy vörösnek vörös a dolog, és áttér a kékre. Hosszasan mormolja az igét, de végül eléri, amit akar, a kristály kéken izzik.*

*Miután végzett a vörössel, nekikezd a királykéknek.* Lethan gotaas dohola nei... Lethan gotaas dohola nei... *Mondogatja, minnél többször, és jó sokadik nekifutásra sikerül csak neki. Mikor végzett ránéz a kristályra és elgondolkodik.* ~Vajon lesz fekete is? Az tuti a halálé lesz... alig várom már. Amint találkozok egy Meselovaggal az összeset kipróbálom rajta... szép sorban! És majd megölöm. Menjünk mááár tovább!!!~ *Teljesen izgatott lett, alig várja, hogy a fekete részhez érjenek... már ha lesz olyan.*

*A vörös csak félig jön neki össze hosszas próbálkozás után is, hiszen alig halványpirosnak mondható a kristály, de mivel itt az új feladat, nem foglalkozik tovább az előzővel, csinálja az újat. eléri, hogy a kristály kék legyen, bár a királytól messze van a dolog.*
- Hát ez legfeljebb gróf. *morogja maga elé.*

*Az értelmetlen zagyvaságra a kristály színe napsárgává válik, majd mikor Derya jobban odafigyel, sikerül végre vörösnek lennie. A második varázsigével már jobban boldogul, a kristály néhány perc után előbb zöldeskékké, majd égkékké, végül pedig valami királykékhez hasonló színné válik. Derya elégedett.*

*Ugyan úgy kezd neki ennek a mondatnak, ahogyan a másikkal sikerrel járt. Visszaemlékszik rá, hogy a tanár miként ejtette ki. Mondani sem kell, hogy egy dolog hallani meg egy másik utánozni... Jópárszor beletörik a nyelvea gotaas részbe, de végül csak sikerül neki is és a kristály királykéken világít elötte.*
~ Kiváncsi vagyok, hogy élőkön mikor fogjuk tesztelni a dolgokat... Abban legalább lenne valami izgi.. Egy kristály megvakításában...pf... hülyeség...~

* Nem értette tisztán a mondatot, mert épp máshol járt az esze, mikor a tanár elmondta, de a többieket hallgatva sikerült kiszűrnie a szavakat. A helyes hanglejtést nem, de hát... addig gyakorolta míg nem lett jó... Meglepetésére egész hamar rájött, miként kell kimondani. A tény, hogy van a dologhoz érzéke, kicsit feldobta, bár... ettől még uncsi egy tantárgy*

*mintha csak olvasna Orora fejében, felé fordul* Majd lesz olyan is, amikor feketévé kell átkozni a kristályt, de nem most. Ez az első óra volt, szóval csak apránként, a végén még saját magatokat írtjátok ki. Viszont hamarosan terepte megyünk... akkor majd talán hasznát veszitek. Aki végzett, távozhat.

*Igen meglepődik, mikor ránéz a tanár és szinte válaszol a kérdéseire. A válasznak örül, de egyenlőre még meglepett. Vár, még ül a helyén, bár már végzett...* Ezt honnan...? *Csak nézi a tanárt, ez tetszett neki.*

*Miután úgy dönt, a górfkék kristály sem rossz, feláll, és meghajtja magát a kapitány előtt, majd távozik.*

*Miután végzett, a kék kristályt a sorásra hagyva távozik.*

*Miután befejezte, a távozás hímes mezejére lép.*

*Mikor a kék kristály színével elégedett, még egyszer szemügyre veszi a kapitányát, rákacsint, majd elhúzza a csíkot.*

* Nemnagyon érti hogy mi van Ororával, szóval kicsit érdekesen pislog rá pár pillanatig, aztán megkérdi*
- Minden oké? *Nem nagyon érti mi volt olyan lehetetlen abban, amit a tanár mondott... Logikus hogy nem mindjárt első órán vesszük a nehezebb dolgokat, meg hogy lehetőleg ügyel rá hogy nem a saját kezükkel haljanak meg* - Na jó... Nemtom hogy te hogy vagy a dologgal, de én léptem... *Mondja Ororának és fel is áll, hogy kimenjen, bár olyan veszettül nem siet*

* Olyan gyorsan távozik, mikor meghallja hogy az elkészültek mehetnek, mint akit puskából lőttek ki. Azt viszont örömmel hallja hogy nemsokára lesz terepgyakorlat is*
~Ezaz! Imádom mikor bedobnak a mélyvízbe!~ *és komolyan is gondolja*

*első órának nem volt rossz, bár azt nem nagyon érti, hogy minket kell kristályokon gyakorolniuk, megtehették volna embereken is, nade ez már tényleg nem az ő dolga... távozik*

*a feladat végeztével kisétál a sátorból... kint elkezd csöpörögni az eső, de ez sem gátolja meg abban, hogy kisebb sétára induljon*

*megfordul... látja, hogy orora még mindig a sátorban van, ráadásul már csak ő egyedül. a kérdése után elmosolyodik* Az titok *feleli, és megenged magának egy kacsintást, de látva, hogy a szakaszába tartozó lány még mindig kíváncsian pislog rá, sóhajt* Majd megtanulod te is egyszer...

*Örül, hogy nem pattant egyből fel, és miután a tanulás részt is megkapja, elvigyorodik és halkan megszólal, most már sunyi mosollyal.* - Ha szabad ilyet mondani... ezt még behajtom! *Kuncog, majd feláll és egy köszönéssel leép, kint továbbhúzva magával Setarát.* Gyere, elmondom, csak ne nézz ilyen bambán!