Átoktan sátor

A koboldpusztán található, ahogyan minden sátor. A neve mindent elmond...

*A sátor elé ül le, ott várja az oktatót.*

*Megáll a sátor előtt, és órára vár. Nem mintha ez lenne a legjobb elfogalaltsága, de ha egyszer muszáj, hát itt van.*

*Negérkezik ő is, és várja az óra kezdetét.*

*Kicsit késve bár, de megérkezik ő is a sátor elé. furcsállja hogy még csak pár diák van ott, de hát... Ez van. Biccent feléjük köszönésképpen, aztán megáll a sátor bejárata mellett*
~ Dögunalom...~

*Megérkezik a sátorhoz, és mélyet sóhajt. A tanár megérkeztét várja, a többi harcost végigmustrálja a tekintetével, de nem túl lelkes...*

*A sátorhoz rohan lóhalálában, reméli, hogy még nem késett el.*

*Úgy tervezte, hogy ellógja az órát, mivel jobb dolga is akadna, ennél bármi izgibb, de -maga sem tudja miért- mégis eljött.*
~Milyen pontos a tanár... már kb 10 perce itt kéne lennie... ~

*szokásához híven késik, de látja, hogy még nincs itt a tanár, szal semmi baj*

*lassú, nyugodt léptekkel jön a sátorhoz. Nem nagyon zavarja, hogy már késett... egy flegma vállrándítással elintézi az egészet*

*direkt késve érkezik, a diákokra vet egy sötét pillantást, aztán felcsapja a sátor elejét, és bemegy.* Gondolom, nem fogtok odakint állni egész este... *szól ki, közben odabent a az általános sötétségben a létszámnak megfelelő hegyi kristály világít, bár nem olyan fényesen, mint eredeti környezetében*

*Belép a sátorba, közben végignézte az összes utána érkezőket... Mikor beér a sátorba, ránéz a hegyikristályokra.* ~Hangulatos~ *Gondolja, és nem bóknak szánta...*

*bemegy és elül az egyik ülőalkalmatosságra, szemeit az egyik kristályra szegezi... nem hatódik meg a szépségükön, csupán néz valamerre, hogy ne a sötétet kelljen bámulnia*

*Szintén belép a sátorba és vet egy pillantást a hegyikristályokra. Különösebben nem izgatják, látott már ilyet azelőtt, akkor meg mit ujjongjon?! Mivel Ororát legalább ismeri, leül mellé. Aztán csendben vár az órára és közben pedig azon gondolkodik, hgy vajon hány ilyen dögunalmasnak igérkező órán kell még szenvednie...*

*halál közömbös arrcal megy be a sátorba, valószínűleg végigtaposott pár hölgyemény lábán, de nem nagyon érdekli a dolog* Na és? Most... meditálunk vagy mi?

*Daniel után lép be a sátorba és mélységesen egyetért a sráccal. Jó lenne tudni mi a francot fognak csinálni egy ilyen sötét helyen!*
~Mi ez, vakok iskolája?~

*Belép a sátorba, és felsóhajt. Bár a tanár nagyon jóképű, már most látja, hogy nem lenne könnyű meghódítani a kőszívét. Azért nem veszti el a reményt, a szemeit a tanáron legelteti, miközben elfoglalja a helyét.*

*Bemegy a sátorba, és megcsodálja a kristályokat. Szinte várja a teát, mert olyan a légkör, mint egy ezoterikus teaházban.*

*Belép a sátorba, és füttyent egyet a kristályok láttán, majd leül, és a tanárra figyel.*

*Lehajol kissé. hogy belépjen, és elcsodálkozik a kristályokon. Rajtuk is felejti a szemét.*

- mielőtt azt hinnétek, hogy most kaptok egy vizipipát, vagy füvet, hogy szépen beszívjatok, sajnálattal kell közölnöm, hogy nem azért van itt ilyen sötét, mert szórakozni jöttetek. Csupán azéért, mert az átkoknak különböző színük van, és világosban kevésbélehet látni. Az meg már egyéni probléma, ha valaki halálra unja magát, el lehet menni, nem kötelező itt lenni. Számomra se valami nagy mulatság, hogy a hozzátok hasonlókkal kell töltenem azt az időt, amit másra is fordíthatnék, szóval most húzzon el az, aki be akar szólogatni *szögezi le, nyugodt de annál ridigebb hangján* Szóval az árkok, nagyon hasznos dolgok, főleg, ha meglepetést akartok szerezni a meselovagoknak. Nekik is van ám jó kis tudományuk, de talán nem olyan hatásos, mint a miénk. A kristályok azért vannak itt, mert azokon fogtok gyakorolni... Az átkozás legfontosabb szabálya, hogy egyenes kézzel és kifeszített ujjakkal történik *imitálja a dolgot* Ez azért fontos, mert így nagyobb felületen oszlik meg az a bizonyos energia, amit mi ároknak nevezünk. Ha mondjuk ökölbe szorított kézzel akarunk átkozni, akkor saját magunkra csap vissza, hiszen az ujjaink hegyébe összpontosul az erő. Remélem eddig érthető voltam. tehát a kristályok. Mindenki válasszon egyet magának, és vegye maga elé. A bemutatott módon tartsátok fölé a kezeteket, és koncentráljatok. Persze ez nem elég, kell hozzá még pár szó is... vagyis egy mondat, az óhaj.. amit ki akartok fejezni. Jelen esetben azt kell mondanotok, többször egymás után elismételve... hogy : Imanne neos ze varnam... a hangsúly és a kiejés nagyon fontos. Tehát összevetve az átokszórás szavait és a ti kis mentális erőtöket, talán sikerül eljutnotok arra a szintre, hogy a kristályok színe megváltozzon... először vörösnek kell lennie...

*Komolyan figyel, mert az előadást érdekesnek tartja, aztán leül egy kristály előtt, és kicsit tornáztatja az ujjait. Mikor már eléggé bemelegített, széttárja ujjait, és a kristály fölé terjeszti. kiomndja a mondatot halkan maga elé*
-Imanne neos ze varnam *aztán szinte suttogva ismételgeti. A kristály színe változik, de egyenlőre csupán halvány rószaszínes.*

*Inkább ül a seggén, biztos nem lenne jó pont, ha felállna. Vesz egy kristályt és rámutat, úgy ahogy az előbb Setheus mutatta, majd elkezd kántálni* Imanne neos ze varnam *Minnél többször mondja, annál rosszabb kiejtéssel és hangsúllyal. a kristály villog és vibrál így abbahagyja. Hallgatja a mellette ülőket, pl Setarát, majd helyesen folytatja. a "kő" halványrózsaszín lesz. Orora elfintorodik és gyorsan folytatja*

*Széttárja ujjait a kristály felett, és ismételgetni kezdi a mondatot*
- Imanne neos ze vvrram..vanram... varnam, nah! Egy darabig gyakorolgatja, hogy ne törjön bele a nyleve, majd visszafordul a kristályhoz, és ismét felé terjeszti a kezét. A kristály vörössé változik, majd diszkréten szikrázni kezd.*

*Egy pillanatra megfordul a fejében hogy elhúzza a csíkot, de aztán támad egy olyan érzése hogy annyira nincs választási lehetősége, mint amennyire látszik... Illetve nem olyanok az alternatívák. Nagyjából az élsz vagy halszra redukálódik le a kérdés és ő élni akar, tehát marad. Valahogy csak kibírja ezt is...Kiválaszt hát magának egy kristályt és a leírt módon próbálja megátkozni. Először nem lehetett jó a hangsúly, mert nem történt semmi, de másodszorra már egész jó volt, csak a kristály zölden villant fel... Mikor harmadszorra végezte el a rítust, már minden flottul ment és a kristály színe vörösbe fordult.*
~ Eddig oké...~