Kormos kőris

*Vesz egy maroknyi olyan izé port, aztán magára szórja, és erősen koncentráll, hogy a tanárnő előtt teremjen. Hát sikeresen a tanárnő elé tud menni, ugyan, de úgy megszédül, hogy hirtelen elzúg. És akkor még a hányingerről nem is beszéve...*

*nem nagyon érti, hogy most mit is kellene csinálnia, de ahogy nézi a többieket, lassan kezd kialakulni előtte egy kép, hogy minek kellene történnie, mikor azt a port... manóport vagy mit magára szórja. Egy hatalmas lélegzettel indul a fa felé, ott megfordul, és szór... A kőrisfa egy magasabbik ágán találja magát, mikor kinyitja a szemét, és ha reflexből nem kapaszkodott volna, akkor most lepottyant volna. Így fél kézzel tartja magát* Tanárnő! *nem tud más kifejezést, azt se tudja ki ez a nő* Tanárnő!!! Legyenszíves?!!!

* Még mondani szeretett volna valamit Steve-nek, de aztán megjött Denisa és úgy gondolta, ráér később, most az elvégzendő feladatra kell koncentrálnia. Nagyon régen, mintha csinált volna már ilyet, de már annyira nem emlékszik rá... Kicsit bizonytalanul vesz a porból, majd megy a fához és kicsit még átgondolja a dolgot, mielőtt nekilát. Aztán fejére szórja a port, elképzeli a célt, minden megy simán és oda is érkezik, ahova akart. Az állvamaradás meg a többi kicsit nehezebb, de végül csak nem zúg el és ki sem üríti a gyomrát. Jókedvűen mosolyogva áll kicist odébb. Aztán észreveszi Stevent és elneveti magát* - Szegény, ez mellé ment kicsit!

*miutén vett a porból, és elvégezte a szórást, majd nagyjából jó helyre lyukadott ki, igaz félrábra érkezett, de legalább áll... szóval mindezek utén a fára érkező fiút figyeli* Mi lesz, ha leesik?

- Ha a lábamra érkezel, annyi neked! *szól Saphi után, majd mikor a gyerekek sorban visszaérnek, figyeli érkezésük módját. Steve-en elneveti magát.*
- Hová nidultál? Ccsak nem azt képzelted indulás előtt, hogy sikeresen felakasztottak, és mivel a fán himbállózom a szélben, már nem kell tartanod porladó csontjaimtól? Csak így tudom elképzelni, hogy a fán keresel. *kuncog, hogy jelezze, csak tréfál, majd egy kis port szórva magára, a gyerek után repül a fára, és steve-vel a karjában vissza a fa alá.*
- Kicsit óvatosabban, ha kérhetlek benneteket, a következő fewladatban, ugyanis kicsit messzebre megyünk! Méghozzá a Koboldpusztára. Csak néhány percg maradunk ott, hogy lássátok, milyen érzés mélyen bent járni az ellenséges területen. Kémeink jelentése szerint most üres, vagy legalábbis egy órája üres volt, dehát a fene tudja, mit hozhat a jövő... Most viszont port a kezetekbe, és alapos koncentráció után cél a Koboldpuszta! A szédülés és a hányinger jóval nagyobb lesz, hiszen messzebre megyünk, de mégkevésbé vehetitek figyelembe! Ha a port a kezetekben, háromrta indulás!
Egy Kettő Három!

- Juhé. Repeta koboldpusztából árnylidérc-körettel *morogja mindenki számára jól hallhatóan, és vesz egy csipetnyi port ő is, de teljesíti a tanerő utasítását, bár kezd azon aggódni, hogy rókázni fog, ha odaér... De mindenesetre bátran elindul*

*Sóhajt egyet, majd kivesz egy csipetnyit a porból, maga elé képzeli a Koboldpusztát, és reménykedik, hogy hamarosan ott bukkan majd fel*

* Nem késlekedik ő sem, most hogy Steve lekerült a fáról. Vesz egy mély levegőt, aztán port a képzbe és irány a Koboldpuszta! Közben persze reméli hogy nem dobja ki az ebédet*

*Miután jól kiszédelegte magát egy jómaréknyi port vesz a kezébe, majd erősen koncentráll és a koboldpusztára teleportál*

*nem nagyon tért még magához az előbbi próbálkozásból sem... szóval, erősen mazochista hajlam... hogy ismét próbálkozik, de ezzel csak imponálni akar Gabynak... tehát, teszi, amit tennie kell*

*a rutin meg az évek... megint ez a szlogen... hát igen...megvárja, míg a legtöbben eltűnnek, hatásosan akar érkezni*

*Szédülve érkezik meg, hanyattfekvésben. Szerencsére a kis dögje is elszédült, úgyhogy most épp nem harap. Saphi felül, megkeresi a tekintetével Denisát, és felmutatja neki az állatkát.*
- Harap ez a miez *tudakolja az arcán fáradt vigyorral.*

*Visszaér, és ott várja a gyerekeket.*
- Saphi, a dög nem tejbegrízevő, ez lehet az okaa, hogy a fogait használja... Reménykedjük, hogy nem a mocsárlakóktól szabadult, mert akkor mérgező is a harapása. Ha így lenne, majd kivágjuk...vagy lvágjuk a kezed... *mosoly*

- ha mérgező lenne, már érezném *von vállat halálos nyugalommal, majd elgyönyörködik a zsákmányban.* Ugye megtarthatom? *angyali arc.*

*Visszaérkezik, és most csodák csodájára nem hányja el magát, és még nem is szédül annyira, de ez lehet hogy már csak azért van mert kellőképpen kihányta magát*

*Megérkezik, és rögtön le is csüccsen, mert nem bírja energiával*
-Ilyenkor jó, hogy ma alig ettem... nincs minek még kijönnie.. *Saphi kis dögjét figyeli*

*fenékre érkezik, de legalább a földre!! és ne a fára... el van fáradva, de nem mutatja, ehelyett átadja a hozott tollat Denisának*

*ismét lábra érkezik, bár most megbotlik, és csak a fatörzs közelségének köszönheti, hogy nem esett hasra... de így vigyorogva nézegeti a szerzett trófeát*

* Azzal a lendülettel, hogy megérkezik, össze is csuklik és kiterül a földön. Magánál van, meg minden, de minden úgy forog körülötte, mintha egy körhintában, ne is! egy centrifugában ülne. De szerencsére, mivel már minden kijött a gyomrából, hányni már nem hány...* - Ugye mára ennyi volt a varázsutazás? *reménykedik hogy igen, mert hulla*

*megérkezik ő is, és az előzőhöz méltan szépen kiterül itt is... mélyen egyet ért Gaby szavaival*

- no lássuk a zsákmányt! Hát nm mindent lehetne a szegényeknek szétosztani, ha ti lennétek Robin Hood. A miez például érdekes ajándék lenne. De ha belehúzzátok a félpár zokniba, ráírhatjátok, hogy zsákbamacska. Ti már rég messzejártok, mire kiderül, hogy nem cica. Saphi, ha elengeded a hajón, és szembejön velem, eszembejut a égi szép mondás: "Legszebb állat a hörcsög, ha rálépek, szörcsög." Nos, az órát eredményesnek minősítem, mind utazás, mind zsákmányszerzés céljából! Gratulálok, az órának vége. A pontokat megkapjátok, ha lesznek.. Mehettek kikúrálni a gyomrotokat. Gondolom, ma nem vacsoráztok! Csak azért kérdezem, hány adaggal ehetek többet! *vigyorog, majd választ nem várva lelép.*

*Nem monnd semmit, inkább int a többieknek majd lelép miközben a hasát fogja...*

*Követvén Dorien példáját elindul vissza a hajóra*

- Hé, én éhes vagyok! *kiált az eltűnő tanárnő után.*
- Na gyere, Miez, menjünk enni. És nem foglak elengedni, de beköltözhetsz Lestat régi kalitkájába, ő már úgyis kinőtte... *kuncog, bár belegondolva a denevér és a hörcsögök nem épp barátok... dehát kit érdekel? Legfeljebb műsor lesz otthon... elbúcsúzik a többiektől, és elindul vissza a lakóhajóra.*

* Még összeszedi az erőt a távozáshoz és addig is heverészik még a földön.*
- Hát az fix, hogy én kihagyom a vacsit! *Aztán kis pihi után feltápászkodik ő is és megy vissza a lakóhajóra*