Kormos kőris

Ez a kőrisfa különbözik a többitől, hiszen kérge sötétebb az átlagnál. Ez a jelzés pont jó arra, hogy ide mindenki eltaláljon, hiszen a varázsutazást oktatják itt.

*nehezen, de eltalán ide Gaby segítségével... meglepődik azon, hogy nem valami suliba kell menniük, ahol a padban ülve hallgatják végig a tanárt, ehelyett egy fa tövében gyülekenek. Minden esetre, tetszik neki ez a megoldás*

*Vidáman nevetve érkezik meg a kőrishez, úgy látszik elég hamar, mert még csekély a létszám, viszont mosolyogva köszön oda az ismeretlen fiúnak. Kisebb beszélgetés utén kiderülnek a nevek, és mindenki happy*

*befut a fa alá, integet a már itt lévőknek, aztán szépen összedörzsöli a tenyerét, mindig is kíváncsi volt, hogy mit tanulhatnak egy ilyen órán*

* Jót nevet azon, hogy Stevent meglepi a tanítás helyszíne*
- Hát igen, itt semmi sem olyan, mint amihe hozzászoktál, de hamar megszokod ezt a világot, nyugi. Először mindenkinek furcsa minden, Mesebirodalomban * Mondja neki, aztán szépen sorban köszön mindenkinek, aki megjött*

*mosolyogva nézi a lányokat, legalább arról megbizonyosodott, hogy tényleg nem csak ketten vannak Gabyval* Jó kis hely ez a Mesebirodalom, csak azt nem tudom, hogy miként kerültem ide... bár, nem is nagyon érdekel, hogy őszinte legyek, azt hiszem ennél tökéltesebb helyre nem is juthattam volna.

- Én sem élnék szivesebben másutt, még ha fizetnének érte, akkor sem. *helyesel, aztán eszébe jut, hogy talán Steve még nem is tudja miért is vannak ők itt* - De azt ugye tudod, hogy mi itt a feladatunk, hogy miért kerültünk ide? *kérdi nagyon komolyan és reméli hogy a srác tud Ragdanról és az őket követőkről.... *

- mint mondtam, nem tudom hogyan és miért vagyok itt *feleli vidáman, eszébe se jutna, hogy egy ilyen szép helyen háború, vagy csatározás folyhat* De szerintem ez nem is lényeges. *veszi félvállról, a kis naiv*

*mivel látja, hogy megérkezett Adelin, ezért odamegy a lányhoz, és azonnal sustorogni kezdenek valami nagyon titkos és valószínűleg nagyon nagy rosszaság tervéről*

*Lemondóan sóhajt. Utál rossz híreket közölni* - Figyelj! A helyzet azért itt mégsem annyira rózsás és nagyon is fontos, hogy miért vagyunk itt. Mert... Itt már nagyon hosszú ideje zajlik egy háború két fél közt és az egyik fél mi vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy megvédjük Mesebirodalmat, az Embervilágban a gyerekeket és a fantáziát. Hogy ne vesszen el minden szép és jó, mi harcolunk Ragdan és a szolgái ellen. Komoly feladatunk van itt, ami nem játék... Ez nem csak vakáció, Steven. *Sajnálja hogy elrontotta a srác idillikus elképzelését erről a helyről, de muszáj volt... Tudnia kell, miért van itt. Azért, hogy mutassa, annyira nem vészes a helyzet, bíztatóan mosolyog és hozzáteszi*
- Persze, ha éppen nem háborúzgatunk, vagy tanulunk meg ilyenek, tök jó itt az élet

- micsoda? *kérdezi összeráncolt homlokkal, közben mosolyog, mert azt hiszi, hogy Gaby csak viccel, de aztán mikor látja, hogy komolyan beszél, lehervad mindenféle vidámságnak a jele az arcáról. Tekintetével a földet kezdi el vizslatni* Háború? *motyogja maga elé, így már nem tetszik neki annyira az itt lét...*

*befut, és egyelőre mosolyogva köszön a többieknek. Kíváncsi a tanórára, elvégre ddig egyen se járt. Nem kételkedik ugyan abban, hogy remek lesz. Nagy meglepetésére sok új arcot lát, az egyetlen ismerőse Elsie, de most nem az emberekkel, hanem a kőrissel foglalkozik, azt szemlélgeti*

*miután Adelinnel kipusmogta magát, széles vigyorral megy oda Aureliához, hogy köszöntse őt* Hát szép napot neked elvtárs! *kacsint rá* Csak nem valami fakitermelő vállalattal kötöttél szerződést? Úgy nézegeted ezt a szerencsétlen kőrist, mintha ki akarnád vágni! Melyik zsebedbe dugtad el a láncfűrészt meg a buldózert?

*Már bánja hogy elmondta, annyira rossz látnia, hogy Steve így letört a dologtól* - Nyugi, annyira nem vészes a helyzet! Jól felkészítenek minket a harcra, nem lesz semmi baj! Meg amúgy is... Nem mindig harcolunk. Lehet itt jókat bohóckodni, meg minden. Van, akinek az a hobbija, hogy a tavitündéreket bosszantsa, ami nem is olyan nehéz, de majd megismered őket... Vagy például... *Meglátja a két sutyorgó lányt és Steve fülébe súgja cinkos hangon* - Le merem fogadni, hogy valami nagy csínyen törik a fejüket azok ketten. *Aztán azt már fennhangon mondja neki* - Jól fogod érezni magad itt, meglátod! Nem olyan siralmas itt! Sőt! Inkább kalandos *mosolyog bíztatóan*

*Adelint csak most veszi észre, neki is integet sebesen, majd elneveti magát azon, amit Else mond*
Ugyanmár, manapság robbantással végezzük a melót, csak egy pici bomba kell .*Látszik rajta, hogy ő sem gondolja komolyan, amit mond* De szép fa, annyi szent. Na, nem mintha annyira értenék hozzá!

*felvont szemöldökkel néz hol a kőrisre hol pedik Reliára* Hát... kétség sem fér hozzá, hogy szép nagy darab növény. Viszont, fel nem tudom fogni, hogy miért nincsen növényszervezettan óránk... már persze, pusztán a te kedvedért, Relia, csak mert látom, mennyire kedveled *mutat a kőris felé* Tán... van valami belsőségesebb viszony köztetek? Hmm? *még mindig a fa & Relia kapcsolata a téma*

*Kicsit megkésve érkezik a többiekhez képest. Int üdvözlésképpen, és letelepszik a fűbe. Fáradtan sóhajt, ma hosszú napja volt, három árnylidércet kellett elkergetnie. Mert ugyebár a Manóerdő biztonságos, kivéve, ahol nem...*

- Miért, talán féltékenykedsz? *Kérdi félig gúnyos, félig nevető arccal* Egyébként azt hittem, nagyon el fogok késni. És ki tartja az órát? *Igyekszik témát váltani, és persze, hogy egy csomó kérdéssel látja el Elsiet!*

*nehézkesen de elmosolyodik* Legyen igazad Gaby. Mindig is szerettem a kalandokat, és elnézve itt mindenkit... mivel jószerivel még gyerekek vagyunk, bizonyára jó móka lesz a dolog. *már ő is teljesen felvidult, elvégre, ha már itt van, akkor elgalább érezze jól magát*

*Rohan az órára, és reméli, hogy még nem kezdődött meg...*
-Szasztok...*hebegi, ahogyan levegőhöz jut*

- Ha jól tudom, akkor Denisa tartja... de mingyárt emglátod. a féltékenység meg nem az én szokásom, bár ha a pasid lennék, akkor azonnal neki esnék egy baltával a kőrisnek, mert úgy vizslattad, hogy az már okot adott volna rá! *jelenti ki vigyorogva*

*Kicsit késve érkezik az órára, mivel egy kis gondja támadt egy csapat árnylidérccel nemrég. Mivel több ifjú meselovag volt vele, kivédte a támadást, és a lovagokat hazaküldte pihenni. így nem lepi meg, hogy óráján kevesen vannak. Saphin viszont elismerően bólint, mivel a parancs ellenére is órára jön.*
- Üdv mindenkinek! A régieknek nem újság, amit most csinálni fogunk, az újak is átéltek már egy utazást, mikor Mesebirodalomba jöttek. Most viszont olyan utazás következik, mikor ellenséges vidékre megyünk, így nincs idő a megérkezés utáni oercekben regenerálódni, hiszen azonnal készen kell állnotok az esetleges támadásra. Amellett az utazást ezúttal egyedül kell végrehajtanotok. Tehát először kis távo gyakorlunk. Egy csipetnyi port vegyen mindenki a azcskómból, majd álljatok egymástól jó egy méter távolságra, ott szemben a fánál. *Egy kb 10 méterre lévő fára mutat* - Aztán, ha szólok, a port a fejedre szórod, és erősen koncentrálsz arra, hogy itt állj előttem. Nem biztos, hogy elsőre menni fog, hogy állva, és magad uraként érj ide. Most le kell győznöd a szédülést, és a hányingert, amint tudod!

*Feltápászkodik a földről, szemrevételezi a fát, majd Denisa alakját.*
- Ugye nem a legjobb cipőd van rajtad? *kérdi Denisától, de nem túl hangosan, csak mikor a porért megy. Kivesz egy csipetnyit, majd elindul a fácskához.*
- Na, erre kíváncsi leszek... *néz végig az újoncokon kuncogva, majd a fa vonalában megáll, úgy egy méterre a társaitól. A fejére szórja a port, koncentrál, és Denisa mögött bukkan fel. Vesz két-három mély levegőt, csak utána hajlandó kinyitni a szemét... de legalább állva marad, neki nem ez az első utazása.*

*Vesz egy csipetnyi port, és visszaemlékszik legutolsó utazására, mikor Tyrellékkel járt a tanácsfában. Erősen koncentrál, és hamarosan pár méterrel odébb bukkan fel, bár ülve... Feltápászkodik, és kissé szédelegve próábl visszatalálni a fákhoz*

*hatalmas kalandvigyorral az arcán vesz magához egy kis manóport, majd szépen elsétál a fáig, aztán magáraszórja, és közben maga elé képzeli a célt. Tökéletesen teljesíti a feladatot* A rutin meg az évek... *jegyzi meg továbbra is vigyorogva*