Tűzvigyázók földje

X

*eltelt egy kis időbe míg ide értek, de végul csak eljutottak céljukhoz... elégedett mosoly ül az arcán, mikor megpillantja kiömlött láva utén feketedő földet... és távolabb a vulkánt. *
- megérkeztünk.

*Végignéz a helyen és valahogy nem keltette fel az érdeklődését* - Hú! Hát ez gyönyörű! Esküszöm, ide építem a házam, ez álmaim vidéke! *mondja jó nagy adag szarkazmussal* - Na és mit fogunk itt csinálni? *Kérdi, már normálisan*

*Amint meghallja Setara kifakadását a helyről, egyből olyan érzése támad, hogy leüti a csajt.* Azért ennyire ne érdekeljen... *morogja, de a kérdés őt is foglalkoztatja. Daniel felé fordul* tényleg! mit is fogunk itt csinálni? esteledik, szerintem tájat megfigyelni vagy felderíteni biztos nem...

- Nem kértem, hogy gyertek velem, ha nem tetszik vissza lehet fordulni...
*veti oda, majd elindul a Vulkán felé... jócskán estére jár már, így nehézkes a megközelítése, na és persze az itt élő lények sem örvendeznek a jelenlétüknek, de próbálnak nem tudomást venni róluk. Dan előveszik mindkét kardját, és azzal segíti saját előrehalandását*

* Már be is fogta! Rögtön elindul Daniel után, amint az nekiindul a Vulkánnak és maga is előveszi a kardját, hogy egyengesse vele az útját*

*Ő is befogta, pedig szívesen visszaszólna, most inkább bölcsebbnek tartja, ha kussol. Daniel nyomában halad, így nincs olyan sok dolga, de azért mégis kell pár dolgot igazítani, hogy ne bukjon fel, így ő is előveszi a kardját.* Ugye felmászunk a Vulkánra? *kérdezi, de csak halkan*

- nem... nem mászunk fel rá, az elvenne pár hónapot az életünkből. Annál van egy sokkal jobb hely, csak el kell oda jutni. Szedjétek a lábatokat, még hajnal előtt vissza akarok érni a kaszárnyába.
*azzal gyorsít a menetelésen*

* Majdnem megszólalt, hogy parancsolgass a 8 fejú házisárkány anyádnak!, de végül csak visszafogta magát! Egyik kezével igazgatta útját, másikat pedig ökölbe szorította és lenyelt minden hasonló megjegyzést... Közben tartotta Daniel tempóját. Nem volt nehéz, egyenlőre egész laza volt a menet*

*Neki is igen nehéz visszatartania a beszólásokat, de megfogadja, hogy még egy ilyennél kiad mindent... jó, mondjuk nem akar veszekedni, de azt sem szereti, ha vkinek túl nagy az egója. átveszi a tempót és bírja is... még.*

*elég jól haladnak, és mivel Dan tudja az utat, így a lehető legkönnyebben át tudnak vágni a tűzvigyázók földjén. Az megnyugvással tölti el Dan-t, hogy az itt élők nem kötöttek beléjük. Mire elérik a célt, ahová jönni akarsz szinte már futottak*

* Még csak nem is liheg. Jól bírja a strapát és kitűnő kondiban van. De már kezdi unni, hogy csak mennek, mennek, mennek és a franc se tudja hova... ja nem... Dan tudja...jó neki! *
- Meg ne sértődj, és ne hidd, hogy nyafogni akarok, csak már jó lenne tudni hogy hova a francba is megyünk, vagy hogy minek... Szóval?*Mondja könnyedén lélegezve*

- Setara mellett vagyok, az egy dolog, hogy te tudod hová megyünk, de mi nem... nem gondolod, hogy el kéne mondani? Különben meg minek álltunk meg? Pihenő vagy mi? *Neki ugyan nem kéne, ő is bírja, de már nincs kedve továbbmenni úgy, h azt sem tudja hová is tartanak...*

- nem, pihenésről szó sincs... már itt vagyunk...
*hátra sem néz a lányokra, ehelyett egy sötét sziklafalszerű izéfelé indul, amikor közelebb érnek, akkor látni, hogy egy barlang bejárata van ott. Minden további fölösleges beszéd nélkül belép a barlangba*

* Vállat von* - Úgy látszik, meglepinek szánja a mai programot... Kedves... * mondja, de érezni hogy nagyon nem így gondolja... Dan után megy és kardja még mindig kezében van... hátha kell...*

*Ő már elrakta a kardot, a barlang leesik neki, és megy a többiek után. Közben Dan mellé kerül* élnek itt valamik, amik veszélyesek lehetnek vagy csak barlang-túrára jöttünk, mert olyan szép, hogy nekünk is muszáj megmutatnod? *kérdezi picit gúnyosan, ha Dan magától nem képes válaszolni, majd ő kifaggatja*

*oldalra fordul, és Ororát a nyakánál fogva felemeli majd a barlang falának szegezi*
- a gúny, nem használ. ha nem tetszik, már mondtam, hogy el lehet menni...
*közli nyugodt hangnemben, majd elereszti a lányt, és folytatja az útját, mintha misem történt volna. egy szükebb hely után egész kiöblösödik a barlank, a falain mindenféle színben játszanak a kiülő ásványok... de ez senkit nem érdekel. Dan tovább megy, a hőség viszont egyre elvislehetetlenebb*

* Jót mosolyog a kis jeleneten, eléggé nehezére esik hogy ne nevessen...*
~Kellett neked megszólalni, kiscsine!~ *gondolja és megy tovább Dan nyomában, hátrahagyva Ororát. Mikor a kiöblösödött részhez érnek, még csak fel semnéz a barlandfalra. Egy ici-picit sem izgatja a dolog... Viszont ahogy tovább mennek és egyre melegebb lesz, megáll egy pillanatra, hogy levegye a vékony, kapucnis pulcsit, ami rajta volt és a csípőjére kössze. Így fölül már csak egy fekete, nyakban megkötött topp van rajta, ami nem csúszik fel és nem gátolja a mozgásban, vagy abban, hogy előrántsa a kardját. Persze... már mind1, mert már a kezében van... Megy tovább egy szó nélkül*
~ Mindjárt elalszom... ~ *gondolja*

*Hűűű, most nagyon megijedt. Valaki nagyon nagyfiúnak érzi magát, közben meg nem veszi észre, hogy mi nem tetszik... ezeket csak sajnálni tudja, egy vállrántással követi őket. Rajta így is igen kevés öltözék volt, így még nincs annyira melege, de picit unalmasnak tartja ezt a sok gyaloglást.*

*egy újabb kissebb "csarnokohoz" érnek, Dan lelapul a földre, és mutatja, hogy legyenek csöndben. Előttük egy hatalmas teknőszerű kürtő van, ami lefelé egy vermet alkot. Ebben a veremben egy sárkány alussza édes álmát*

* Eddig is csendben volt, így igazán nem érti a jelzést, na de mindegy... Dan háta mögött vagy egy méterre áll és várja, hátha történik valami és Dan nem csak meditál ott...*
~ Az tuti, hogy többet nem jövök el vele! Ennél még gyakorolni is izgibb, basszus! ~ *gondolja*

*Először csak morog, majd mikor meglátja a sárkányt felcsillan a szeme...* ugye nem hajlamos arra, hogy pont a látogató idő alatt aludjon? *szinte alig hallhatóan kérdezi Dantől.* ~kéne már valami izgalom is...~

*elgondolkozik azon, hogy mennyire legyen köcsög, és végül arra szavaz maga ellen, hogy a lányoknak ad egy kis örömöt. feláll és elfüttyenti magát. A sárkány kinyitja hatalmas sárka szemeit, és rájuk szegezi*
- na szóval felébredt. A neve Hassan, az egyik kedvencem.... aranyosan gyilkol.
*a kis sárkány, aki pár tonna csupán, kaját már talált*
- na nesztek, ha izgalom kellett...
*vállat von, aztán ő szépen kisétál onnan, a bestiák meg maradjanak csak a sárkánnyal. bár azon is elmonfordítozik, hogy elzárhatná a kijáratot, és akkor előbb utóbb úgy is meghalnak a lányok, de végül mégsem teszi, talán Setheus nem örülne neki, hogy a tanítványait sárkánykajának hagyta... mindennek ellenére, esze ágában sincs visszamenni hozzájuk. Boldoguljanak egymaguk...*

- Hassan... Cuki... *mosolyodik el és kétkézzel markolja meg kardját egy egykezes forgatás után. Aztán látja, ahogy Dan elmegy* - Most mi van? Beijedtél? Persze! Fuss csak és bízd a dolgok nehezét a csajokra! Az fix hogy százszor könnyebben elbánunk mi a sárkánnyal ketten, mint te egyedül... *Az utolsó mondatot már Ororának mondja és nem Dannek üvölti*

- De bírom, mikor a pasik ennyire bátrak... *sóhajt, majd elvigyorodik* gyerünk Setara, mindent bele!!! *kiálltja, és előrántja kardját, majd nekiindul a sárkánynak. Ott vágja, ahol éri, közben igyekszik nem megsérülni...*