Ametiszt csapat sátra

Itt pihenhetnek meg a csapat tagjai emeletes ágyaikat használva alvásra.

*Saját priccsén üldögél, és egy regényt olvas. Nem, még véletlenül sem mesét.*

*a sátor előtt üldögél a szakadó esőben, és figyeli az enyhén párát ontó koboldpusztát. Túl nagy a csend, de ez pont megfelel neki*

*Egészen idáig "vonszolja" szegény Setarát, majd leül és megvárja, míg Set is kifújja magát.* Kérdés? Miért néztél annyira engem? *Mosolyog még mindig.*

* Vállat von egykedvűen* - Csak nem értettem mi bajod van... A tanár semmi extrát nem mondott, vagy csinált, te meg úgy néztél rá, mintha repült volna, vagy nőtt volna még egy feje. Pedig tudtommal nem... De most dolgom van! Majd később dumálunk! *Ez nem kérdés volt, vagy kérés, hanem kijelentés és miután gyorsan magához vette a kardját meg egy tőrét, már rohant is Daniel után, mert az tutira ment valahová és Seta kiváncsi rá hogy miben sántikál Mr. Ego*

- Nem tudsz te semmiről... *Mondja selytelmesen és a "majd később dumálunk"-at ő is betervezte. Kuncog a lányon, kíváncsi hová rohan... na ő majd erről krédezi ki. Most elmegy zuhanyozni, majd lefekszik aludni.*

*Elfekszik a sátorban, és alszik.*

*Egy nehéz nap után, Daniel kardjával egyetemben bezuhan az ágyba és a fegyvert úgy helyezi el, hogy a jóisten se tudja kilopni anélkül hogy fel ne ébressze. Sosem lehet tudni...*
~ Még a végén képes és ellopja tőlem álmomban a kardom...~