Büszke bükk

Ennek a bükkfának a törzse körül a levegő szinte vibrál, hiszen itt mindig varázslatokat idéznek a tanulók. Ez itt a varázsszer készítés nevű tárgy helyszíne.

*szépen vidáman, mint ahogyan mindig megérkezik... tök elsőnek... aztán pislog jobbra balra, hogy miért nincs itt senki?*

*félholtan érkezik, a vulkántól idáig szinte rohant, mert a sárkányoknál túl sokat időzött, és az óra meg majdnem kiment a fejéből. Elsie-nek támaszkodva kapkod levegőért*

*ő is befut, azt hitte elkésett, csak nem találta a bükköt... vagy mi ez a fa... szóval megkönynebülten fellélegzik, majd köszön a lányoknak és a fának dől*

* Olyan gyorsan fut ide, amennyire csak kitelik tőle! Majdnem megfeledkezett róla hogy óra van, aztán meg nem jutott eszébe hogy hol és senki sem volt a közelében hogy megérdeklődje... De végülis csak ideért, igaz késve kicsit. Fura módon így is előbb, mint a tanár.*
- Huh, ezt megúsztam... Azt hittem elkések.... Amúgy üdv mindenkinek! *köszön kicsit kapkodva a levegőt*

*manóporral jött ide, tehát talán kissé megijesztve a gyerekeket, megjelenik szó szerint közöttük* ohh... azt hittem, többen lesztek *mondja mosolyogva, de olyan vidám az arca, hogy nem látni rajta semmilyen haragot vagy csalódást* Úgy látszik, ez az óra nem vonzza különösebben a csapatok tagjait...

- áhh, szia Gaby! *köszön a lánynak, és ekkor érkezik a tanár... bácsi, aki majdnem rá manóporol, szóval Steve hátralép* Szépjó estét.. ööö tanárúr?!

*Beesik az órára meglehetősen ésve.*
- Elnézést, egy csapat feka árny visszatartott, és mindenáron a fejemet akarta összekarmolászni. *magyarázza kihegve*

- Szia Endimyon kicsi drága csapatkapitányom! De régen nem láttalak már... kissé elhanyagolod a csapatodat *mondja vádló tekintettel, mosolyogva*

*Miezzel a kezében jön órára. A kis dög már nem harap, valamennyire kézhez szokott, de még mindig elég szabadságvágyó.*
- Bocs a késésért, megszökött az egerem... *mondja a tanerőnek, bár nem hiszi, hogy ez túl meggyőző érv lenne, úgyhogy hozzáteszi.* Denisa megígérte, hogy eltapossa, ha a hajón kószál, úgyhogy le kellett vadásznom *félénk vigyor.*

- Szia Steven. *köszön neki és megsúgja neki, bár későn* - nem bácsi....* Mosolyogva köszön a csapatkapitánynak is és aztán jót nevet Saphi mentségén. Csak annyit mond halkan...*
- ... szörcsög*aztán jót kuncog*

- na azért csak befutottak az öregebbek is... *mosolyog Tyrellékre* Remek, akkor talán kezdhetjük is, nemdebár? *a bükkhöz lépked, a törzsét megérintve egy odu lesz látható* Jó kis trükk, mi? *kivesz néhány zacskót a törzsből, és a gyerekek felé fordul, szétosztogatja őket* mindenki kapott három zacsit, az egyik zöld a másik barna a harmadik meg hányás színű, ha jól hallottam, akkor Denisa órája utén már tudjátok, milyen az a hányásszín *szúrkálódik, aztán a hátizsákjából előszed fatányérokat és egy morzsolót* Ebből vegyen mindenki... először a hányás színűt öntsétek a tálba, aztán a morzsolóval addig dolgozzatok rajta, míg pépees nem lesz, kis levet enged majd, ezt a levet fogjátok fel a barna színű levéllel. Tisztítsátok ki a tányérokat... *mutat egy kisebb forrás felé* Amikor már patyolat tiszták, akkor a barna levél plusz hányásszínű folyadék megmunkálása következik, szintúgy pépesre, de ez már nem fog levet engedni...

- Hogy én ezt hogy utálom...*morogja, de nekilát a zacsi tartalmának.* - Csak nem lemaradtam egy émelyítő varázsutazásról? Hogy sajnálom! *nem túl meggyőző. Közben mozsaraz ezerrel, majd a szutyi elkészültével megtekinti az eredményt.* - a zacsi csak hányás színű, a trutyi hányás állagú. *vonja el a következtetést, miközben a levet a levélre csorgatja. Aztán megy a forráshoz, és sikál. A tiszta edénybe visszateszi a trutyit levelestül.* - Második felvonás, mozsarazás újra *és püfföl*

* Egy perc gondolkodás nélkül lát hozzá a feladathoz és meg se mukkan. A szurkálódást se veszi fel, pedig ő eleget hányt aznap... Egész gyorsan halad, csak úgy ég a keze alatt a munka és ráadásul még ügyel is rá hogy pontosan végezze. Persze... eddig semmilyen ördöngőset nem kért Endimyon... Mikor eddig elkészült, ránéz a nőre és várja hogyan is tovább*

*Miezt zsebre vágja, majd a zacsiból kiönti a tálba az adagját.*
- Még hogy a színe... de a szaga is! *morogja Tyrellnek, majd ő is püföléshez lát.* Sajnálhatod, hogy lemaradtál, mentünk lopni Ravennáékhoz. *angyali arc.* Onnan van Miez is *az említett kidugja az orrát a zsebből, szétnéz, de amint megérzi a szagot, sürgősen visszabújik. Saphi úgy dönt, hogy most már elég sok levet engedett, úgyhogy levélre csurgat, majd megy mosogatni. A patakba ugró kis dögöt még röptében kapja el, visszagyömöszöli, és mivel a tányér immár tiszta, megy vissza ismét a mozsárhoz. A levelet is porítja, és megállapítja, hogy most már legalább nem terjeng körülötte olyan förtelmes szag.*

*szépen mindent megcsinál, ahogyan azt kell... aztán jó háziasszony módjára elmossa a tálat, amjd megint nekikezd a trutyi készítésének*

- Látom Saphira, találtal magadnak társaságot... *mosolyog a lányra, aztán szépen nézegeti, hogy ki mit kotyvasztott* Remélem, azért jól megjegyeztétek a növények színét, alakját mindenét, mert a vadonban nem leszek, hogy utasítgassalak titeket... nade, ha már megvoltatok a barna és a hányás színű növényzet összekeverésével, akkor a sárga zacsit nyissátok ki, ebben egy érdekes növény virágpora van... szépen lassan ügyelve, hogy kis adagban kerüljön egyszerre az eddig elkészített förmedvénybe, sózó technikábal adagoljátok a már nem tudni milyen színű izéhez. Akkor jó, ha szép hupilila színben pompázik majd a tálban lévő szer, ami mellesleg szilárd, por szerű állagot kell, hogy kapjon! Mindenki addig próbálkozik, amíg tökéletes nem lesz, ha kell, még holnap is itt maradunk...

- nah és ki védi Mesebirodalmat? *hörren fel, mert semmi kedve napokig porítani a kotyvalékot. Inkább nekilát óvatosan sózni a sárgás valamit a trálba. Lassan sóz, és kever, míg végül a trutyi lilulni kezd.* - Olyan mint a hajfesték. az is a tálban vált színt *kommentálja, és keverget tovább. A trutyija egyenlőre nem éppen por állagú, de alakul. Sóz és kever, és sóz és kever.*

*Saphi felsóhajt, ehhez sosem volt tehetsége. Könnyebb kölcsönkérni a varázsszert az épp arra járóktól, vagy kilopni valamelyik kapitány szobájából... Bár ez utóbbi nem kifizetődő, le is szokott róla.Miez érdeklődve mocorog a zsebében, az érdekli, hogy hol a lyuk, amire emlékezik úgy egy órával ezelőttről. Csak ez egy másik ing másik zsebe. Saphi lassan szórni kezdi a virágport, bár az egerentyű mocorgásának köszönhetően néha teljesen eláll a szórás, néhol meglódul. Az eredmény: a por állagot sikerült elérni, de az halvány rózsaszínben pompázik.*

*már megszokta a csapatkapitánya stílusát, úgyhogy végig mosolyog, miközben teszi a dolgát. a por állag ugyan megvan, de még közel nincs lila színe, szóval tovább dolgozik az ügyön, az arányokkal szórakozva, egészen addig, amíg el nem készül. a motiváció valószínűleg az volt, h nem akar itt éjszakázni*

*először csak pislog, hogy mi van... a lányok már rég nekiláttak a munkának, amikor ő hozzákezd. pocsékul csinál mindent, szóval szépen le van maradva... van aki már készen van, mire ő eljut addig, h elkezd sózogatni*

* Miután Endimyon elmondta mi a további menet, előszedi a sárga zacsit és kinyitja. Egyől érezni lehet annak finom, édes illatát. Igazi megváltás a hányásszagú izé után, csak aztán az a kérdéses, hogy ha hupilila lesz a színe a trutyinak... milyen lesz a szaga így egybe?! De azért elkezdi adagolni szép lassan, ráérősen, nem sietve, nehogy elrontsa. Minden egyes kis csipet után jól elkeveri az egészet és vár kicsit, hátha késve vált színt. Aztán ha nem jött össze, megint szór, majd megint kever, vár, megint szór, megint kever, megint vár... egészen addig, míg nem kapja meg a fura színű port... Persze most már minden jellemzőjét megjegyezte az alapanyagnak... sárga, virágbor, édeskés illatú... hát... csak százmilló virágnak van ilyen virágpora végülis...*
- Na és a növény hogy néz ki? Mármint aminek a virágporát felhasználtuk... Ha már annyira meg kell tudnunk találni... *Kérdi Endimyon-t mosolyogva. A fura színű izének fincsi az illata*

*egy mukk nélkül készíti az izét. persze nem sikerül rögtön, de annyira fáradt, hogy azt a ciklámenszínt lilának titulálná, legalább is szíve szerint, viszont a fenyegetés, miszerint itt kell maradniuk arra készteti, hogy véglegesítse a dolgot egy lila porszerű izére*
- ez mind szép és jó, de mi ez?

- ezaz lányok, fiú... csak serénykedjetek, mintha házitündérek lennétek *figyeli vigyorogva a gyerekek szenvelgését* Nos, akkor... elmondom, a virág, aminek ez a sága színű virágpora van megismerhető arról, hogy hófehér alapon lila és vörös mintázat van rajta. A mintája nem szokványos, hanem x-ezett, olyan, mintha valaki ötödölőzött volna, de csak x-ekkel játszott. A barna levél egy bokornak a levele, a bokrot onnan ismeritek fel, hogy halvány lila bogyók vannak rajta az év minden napján, hasonlít a kökényhez vagy az áfolyához, de nincs tüskéje. A hányás színű növény pedig egy különleges gyógyfű, ami meglepő módon csak a tűzvigyázók földjén leledzik, a színét ismeritek, a szíagáról fel lehet ismerni. A felhasznált adalékok nevei a következők: a virág smalton, igen van egy hasonló orchidea név is... de csak hasonló. A bokornak nincs neve... bokor... általában mindenhol megtalálható. a fű meg latin nevet visel... hylophia. Remélem mindent megjegyeztetek, aki készen van, vegyen egy zacsit magának *tarja a kezében* szórja bele a lila port, tegye el és használja élvezettel, amúgy gyógyító hatása van, égési sebekre használják.

- Bokor *tűnődik* - Latin neve mi lehet? Bukrus Anonymus?
*kuncog Az edényében levő valami poralakú kezd lenni, de tovább sötétedett, mint gondota, így most indigókék.* - Az baj a sebekre, ha ilyen tustunta színű? És a színe vajon mennyire tartós? Arcra merjem kenni?